Cséphadaró

Cséplés a középkorban, illusztráció a Tacuinum sanitatis című gyógyászati és orvosbotanikai kézikönyvből, 14. század

A cséphadaró vagy csép a cséplőgép elterjedése előtt a cséplés legfőbb eszköze volt. Neve szláv eredetű. Magyar elnevezése, a másfélfa későbbi fejlődés eredménye. Ez utal arra, hogy egy hosszú és egy rövid rudat rögzítettek egymáshoz. Mint oly sok más mezőgazdasági eszközt, a történelem során fegyverként is alkalmazták.

Használata[szerkesztés]

A hosszabbik felét fogva a rövidebb felével ritmikusan ütötték, csépelték a gabonát amíg a szemek kihulltak.

A középkorban a parasztfelkelések idején szegekkel tették félelmetes fegyverré.

A vele végzett jellegzetes mozdulatok miatt alakultak ki az alábbi kifejezések:

Hadar: gyorsan beszél. (Jár a nyelve, mint a cséphadaró.)
Elcsépelt: már sokszor ismételt dologra mondják.
Elcsépel valakit: valakit elver jelentéssel használják.

Ókori egyiptomi jelkép[szerkesztés]

Az ókori Egyiptomban a pásztorbot és a cséphadaró a kettős korona mellett fáraó hatalmi szimbólumai közé tartozott, azt jelképezve, hogya az uralkodó gondoskodik nép jólétéről.^[1]