Clam család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Clam család grófi nemzetség volt Csehországban és Ausztriában; régente höchenpergi Pergernek hivták, Höchenperg karintiai várnak nevéről.

Története[szerkesztés]

1524-ben vette meg Perger Kristóf Clam várát és a hozzátartozó birtokokat Alsó-Ausztriában Hardeck gróftól; Kristófnak dédunokáját pedig, Clam Gottfried Jánost (szül. 1598.) III. Ferdinánd császár 1655 nov. 22. testvéreivel s nagybátyjaival együtt a birodalmi bárók sorába emelte. Gottfried, dédunokája, Ferdinánd József (szül. 1700.) öt fiút hagyott hátra, kik 1759 jun. 17. az osztrák örökös tartományokban a grófi méltóságot nyerték. Ezen 5 fiú közül a legidősebbnek, Gottlieb Jánosnak Károly József nevű fia volt (szül. Linzben 1759., megh. 1826 szept. 26.), ki 1792. Martinitz Ferenc Károly grófnak Mária Anna nevű leányával házasságra lépett és ettől fogva, mint egy külön családi ágnak az alapítója, gyermekeivel együtt a C.-Martinitz nevet használta. Fia, Károly Nepomuk József Gábor, C.-martinitzi gróf, szül. 1792 máj. 23. Prágában megh. 1840 jan. 29., osztrák altábornagy volt. 1809. mint önkéntes harcolt az 1812-1814. hadjáratokban, Schwarzenberg herceg szárnysegéde volt és 1814. Koller altábornaggyal kísérte I. Napoleont Elbára; azután pedig részt vett a bécsi kongresszus tanácskozásaiban. 1821-ben feleségül vette Guilford lord leányát és több évig mint egy vértesezred ezredese Magyarországban állomásozott. 1824. Pétervárott járt. diplomáciai küldetésben 1830. tábornokká, az udvari hadi tanács tagjává léptették elő, és azután titkos követségben a porosz udvarhoz küldték, ahol Metternich rendszerének érdekében működött. 1835. V. Ferdinánd császár szárnysegéde, 1836. titkos tanácsos és a legfőbb államtanácsban a katonai osztály főnöke lett. 1837. altábornaggyá nevezték ki. Miután állandóan a császár környezetében tartózkodott, nagy befolyásra emelkedett, melyet minden szabadelvű és alkotmányos törekvés elnyomására s az arisztokrácia kizárólagos uralmának érdekében használt fel. Fia, Henrik Jaroszláv, szül. Pozsony-Szt.-Györgyön 1826 jun. 15., megh. Prágában 1887 jun. 5. Jogot tanult és az 1848. márciusi mozgalmak után kezdte meg hivatalos pályáját. 1853-ban Budán helytartótanácsos lett. 1856 febr. udvari tanácsos s u. ez év májusában galíciai helytartó lett, de 1859. az állami szolgálatból kilépett és 1860. a birodalmi tanácsba hívták. Mint a cseh nemesi pártnak vezére, mely céljai előmozdítására 1860. szept. 1. «Das Vaterland» c. politikai napilapot indította, az okt. diploma létrejötte körül buzgólkodott, de a februáriusi pátenssel nem értvén egyet, 1861. a föderalisztikus ellenzékhez szegődött. Őt mondták az arisztokratikus-föderális irányú röpirat szerzőjének, mely «Sustine et abstine» jelige alatt nagy feltünést keltett. 1861. a cseh múzeum elnökévé választották, de 1862 óta tevékenysége a cseh tartományi gyülésre szorítkozott. Öccse, Rikárd, clam-martinitzi gróf, szül. 1832 márc. 12., megh. Smezovban 1891. november 15. – 1865-ig a hadseregben szolgált és azután évtizedeken át az ó-cseh feudálisok vezére volt az osztrák képviselőházban és a cseh tartománygyűlésen. Számos kitüntetés érte. Megválasztották a birodalmi gyülés alelnökévé, 1889 óta pedig az urak házának volt tagja. De meg kellett élnie, hogy az ifju-csehek az ó-csehek és a németek között létrejött cseh kiegyezést romba döntötték és hogy valamennyi ó-cseh képviselő az 1891. év tavaszán megejtett választásban megbukott.

A Clam-Gallas-ág[szerkesztés]

A család második ága, Clam-Gallas János Kristóftól, a fentemlített Ferdinánd Fülöp testvérétől származik. János Kristóf fia: Keresztély Fülöp 1757. nagybátyja, Gallas gróf birtokait örökölte és nevét is fölvette. Fia: Keresztély Kristóf (szül. 1770., megh. 1838.) jótékonyságáról híresedett el; az ő egyetlen fia pedig, Eduard Clam-Gallas gróf, született Prágában 1805 márc. 14., meghalt Bécsben 1891. március 17-én. 1839. ezredessé, 1846. tábornokká nevezték ki s mint ilyen egy dandár élén 1848. Santa Lucia, Goito, Vicenza és Custozza mellett, valamint 1849. Piemontban is kitüntette magát, minek elismeréseül altábornaggyá léptették elő. Azután az Orsova mellett gyülekező hadtest parancsnokává nevezték ki, melynek élén június 23-án a felkelt Erdélyországba nyomult, Brassót megszállta és az illyefalvi ütközet után Maros-Vásárhelyen is megvetette lábát. 1850. az I. (cseh) hadtest parancsnokságát vette át, melynek élén az 1859. olasz háboruban Magenta és Solferinó-nál mindkét izben Mac Mahonnal szemben szerencsétlenül harcolt. Ezután mint lovassági tábornok működött Csehországban és 1865. császári főudvarmester lett. Az 1866-os hadjáratban a legtovább északra tolt hadtestet vezényelte és azzal a feladattal volt megbizva, hogy Frigyes Károly herceget és Herwarth tábornokot előnyomulásában feltartóztassa. Feladatát azonban részint stratégiai és taktikai hibák, főképpen pedig egységes szervezet és vezetés hiánya miatt nem volt képes megoldani; a poroszok hadát egymásután több ütközetben (Liebenau, Podol, Hühnerwasser és Gitschinnél) megverték, miáltal az osztrák hadsereg nagy morális és anyagi veszteséget szenvedett. E kudarcok miatt Clam-Gallast a königgrätzi csata után, (amelyben a parancsnokságot Gondrecourt-nak kellett átadnia), haditörvényszék elé állították, mely azonban ártatlannak nyilvánította. Mindazonáltal nyugalomba vonult és ezóta csehországi birtokain (Friedland, Reichenberg) töltötte napjait.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]