Cauchy–Davenport-lemma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Cauchy–Davenport lemma szócikkből átirányítva)

A Cauchy–Davenport-lemma az additív számelmélet egyik fontos elemi tétele.

A tétel állítása[szerkesztés]

Ha prímszám, és szerinti maradékosztályok nemüres halmazai és , akkor

.

Továbbá, ha akkor tartalmaz minden szerinti maradékosztályt. Itt az

komplexusösszeget jelöli.

A tétel bizonyítása[szerkesztés]

Először a második állítást igazoljuk. Tegyük tehát fel, hogy . Legyen tetszőleges szerinti maradékosztály. Legyen . Nyilván és elemszáma ugyanannyi (hiszen elemeit tükröztük -re és ciklikusan elforgattuk -vel). Mivel így az és halmazoknak van közös elemük. De ha ilyen elem, akkor , azaz kongruens egy -beli és egy -beli elem összegével.

A tétel első, lényegesebb állítását elemszámára vonatkozó teljes indukcióval igazoljuk. Ha egyetlen elemből, mondjuk -ből áll, akkor a halmazok összege , tehát -nak -vel való ciklikus körbetoltja, ennek valóban annyi eleme van, mint -nak.

Tegyük most fel, hogy .

Lemma. Van olyan maradékosztály hogy ha , akkor nemüres és nem egyenlő -vel.

Bizonyítás. Válasszuk -ből a különböző elemeket. Van olyan , amire , mert különben zárt lenne a hozzárendelésre, de ekkor bármelyik eleméből kiindulva ismételt hozzáadással lépésben megkapnánk minden maradékosztályt, tehát elemszáma lenne, ellentmondás. Létezik tehát az említett elem. Azt állítjuk, hogy a választás jó. Valóban, nemüres, mert tartalmazza a elemet. Ugyanakkor , hiszen, ha lenne , amire teljesülne, akkor lenne, amit kizártunk.

A tétel bizonyításához visszatérve jegyezzük meg, hogy és hiszen mindkét esetben ciklikus eltoltról van szó. Elég tehát -et igazolni.

Legyen , . Ezek nemüres halmazok és a szita formula szerint . Könnyű látni, hogy és mivel , az indukciós hipotézis szerint . Ezzel viszont készen vagyunk, hiszen az eddigiek szerint

Lásd még[szerkesztés]

A fenti egyenlőtlenség felhasználható az Erdős–Ginzburg–Ziv-tétel bizonyításánál.

Szakirodalom[szerkesztés]

  1. A. L. Cauchy: Recherches sur les nombers, J. Ecole Polytechniques, 9(1813), 99–123.
  2. H. Davenport: On the addition of residue classes, J. London Math. Soc., 10(1935), 30–32.
  3. H. Davenport: A historical note. J. London Math. Soc., 22 (1947), 100–101.

További információk[szerkesztés]