Casimir Pierre Perier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Casimir Pierre Périer szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Casimir Pierre Perier
(Casimir Pierre Périer)
Desnos - Casimir Pierre Perier.jpg
Született 1777. október 11.[1][2][3][4]
Grenoble
Elhunyt 1832. május 16. (54 évesen)[1][2][5][3][6][4]
Párizs
Állampolgársága francia
Gyermekei
  • Auguste Casimir-Perier
  • Paul Casimir-Périer
Szülei Claude Perier
Foglalkozása
  • bankár
  • politikus
Tisztség
  • francia nemzetgyűlés tagja
  • miniszterelnök (1831. március 13.–1832. május 16.)
  • Prime Minister of France (1831. március 13.–1832. május 16.)
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendje
Halál oka Kolera
Sírhely Père-Lachaise temető (13)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Casimir Pierre Perier témájú médiaállományokat.

Casimir Pierre Perier [ejtsd: perié] (Grenoble, 1777. október 21.Párizs, 1832. május 16.) francia államférfi, Franciaország 11. miniszterelnöke.

Élete[szerkesztés]

Miután 1798-tól 1802-ig a francia–olasz hadsereg soraiban szolgált, Párizsba ment, ahol Scipion bátyjával banküzletet nyitott, mely már a császárság idején is virágzott, igazi jelentőségére azonban csak a Bourbonok alatt emelkedett. Perier egyúttal mint író is jelét adta szakképzettségének és az 1817-es államkölcsön ellen oly kíméletlen cikkeket írt, hogy nevét közismeretté tette. Ugyancsak 1817-ben képviselőnek választották. A kamarában az alkotmányos ellenzékhez csatlakozott és nagy eréllyel küzdött a reakció, elsősorban a Villèle-kabinet ellen. 1828-ban a Martignac-minisztériumban kereskedelmi és pénzügyminiszterré lett, Jules Polignac kineveztetésekor azonban azonnal leköszönt. 1830-ban élénk részt vett a júliusi monarchia megalapításában, augusztus 3-án az új kamara elnöke lett, augusztus 11-én pedig tárca nélküli miniszter. De midőn november 2-án Laffitte került a kabinet élére, Périer kivált a kabinetből, mert Laffitte elveit forradalmiaknak tartotta. Egyúttal újra a kamara elnökévé választották. 1831. március 13-án Laffitte utóda lett a miniszterelnökségben és a belügyi tárcát is elvállalta. Ebben az állásban a radikális és még inkább a szocialista és anarchikus törekvésekkel szemben mint a juste milieu híve nagy szigort alkalmazott, minek folytán népszerűsége nagyon megcsappant. Műveit és beszédeit Rémusat adta ki (Opinions et discours, Páris 1838). Kolerában vesztette életét.

Forrás[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ^ a b Sycomore. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)