Casa Verdi
| Casa Verdi | |
| Casa di Riposo per Musicisti | |
 | |
| Település | Milánó |
| Cím | Piazza Buonarroti 29 |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1896-1899 |
| Megnyitás | 1899 |
| Építési stílus | neogótikus |
| Építész(ek) | Camillo Boito |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | öregotthon, múzeum |
| Elhelyezkedése | |
 Casa Verdi
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 45° 28′ 13″, k. h. 9° 09′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 13″, k. h. 9° 09′ 19″ | |
 | |
| Casa Verdi weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Casa Verdi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Casa Verdi vagy Casa di Riposo per Musicisti Giuseppe Verdi által alapított milánói muzsikusotthon.
Építésének története[szerkesztés]
.jpg)
Már a villanovai kórház építése alatt (1887-1888) felmerült a zeneszerzőben egy milánói zenészotthon létrehozásának gondolata. 1889 február-márciusában megfelelő telket keresett az épület számára. Végül októberben egy, a Porta Garibaldi szomszédságában álló telek mellett döntött. Tervét 1891-ben, a Gazetta musicale di Milano hasábjain megjelent interjúban tárta a nagyközönség elé, de számos hazai és külföldi felkérése miatt, csak 1896 januárjában írta alá az általa Casa di Riposónak nevezett zenészotthon felépítésére vonatkozó megállapodásokat. Az épület terveit Camillo Boito készítette, Verdi jó barátjának és librettistájának, Arrigo Boitónak a testvére. Feleségével, Giuseppina Strepponival többször is ellátogattak az építkezésre. 1897-ben feleségével úgy döntöttek, hogy ezt választják végső nyughelyükül. Végakaratában elrendelte, hogy a műveiből származó bevételeket a muzsikusotthon fenntartására szenteljék és azt is kikötötte, hogy csak halála után nyithatja meg kapuit a nálánál kevesebb szerencsével megáldott, idős zenészek számára. A zenészotthon 1899-re készült el. Első lakói 1902. október 10-én költöztek be. A zeneszerzőről elnevezett otthont ma egy alapítvány működteti. Az intézményről 1984 Daniel Schmid, svájci filmrendező egy dokumentumfilmet készített Il bacio di Tosca (Tosca csókja) címmel.
Végakaratuknak megfelelően ide temették végső nyughelyükül, 1901. február 26-án Verdit és Strepponi asszonyt.
Források[szerkesztés]
- Eősze László: Giuseppe Verdi életének krónikája. Budapest: Zeneműkiadó. 1975. ISBN 963 330 109 2
- Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984, ISBN 963-243-281-9
További információk[szerkesztés]
- Hivatalos honlap (olaszul) és (angolul)