C típusú kisbolygók
A C típusú kisbolygók színképe a szenet tartalmazó szilikátos összetételre jellemző. Ez volt a két elsőként definiált kisbolygó színképi típuscsoport egyike (a másik az S típusú volt). Négy kisbolygó közül 3 ebbe a csoportba tartozik a színképe alapján. Valószínű azonban, hogy még ennél is nagyobb arányban alkotják a kisbolygókat, mert ugyanakkor igen sötétek.
Jellemző tulajdonságaik[szerkesztés]
A C típusú kisbolygók fényvisszaverő képessége (albedója) igen kicsi (0,03 és 0,10 közé esik). A színképük lefutására jellemző, hogy erős elnyelési sávval indulnak az ultraibolyától, de aztán egyenletes lefutású a színkép a közeli infravörösben is, a 3 µm-es hullámhossz táján jelentkező vízelnyelési vonallal.
A C típusú kisbolygók színképe a szenes kondritok színképével mutat hasonlóságot. A C típusú színkép legismertebb képviselője hosszú ideig az 1 Ceres és a 2 Pallas kisbolygó volt, de ma már ezt a spektráltípust is fölosztották. Ma a 10 Hygiea a legnagyobb méretű képviselője. A legjobb fényvisszaverő közöttük a 324 Bamberga kisbolygó.
Források[szerkesztés]
- Bus J. S, Binzel R. P. (2002): Phase II of the Small Main-belt Asteroid Spectroscopy Survey: A feature-based taxonomy, Icarus, Vol. 158, pp. 146.
- Chapman C. R., Morrison D., Zellner B. (1975): Surface properties of asteroids: A synthesis of polarimetry, radiometry, and spectrophotometry, Icarus, Vol. 25, pp. 104.
- Tholen D. J. (1989): Asteroid taxonomic classifications in Asteroids II, pp. 1139-1150, University of Arizona Press
- Bus J. S, Vilas F., Barucci M. A. (2002): Visible-wavelength spectroscopy of asteroids in Asteroids III, pp. 169, University of Arizona Press
- Bérczi Sz., Holba Á., Lukács B. (1994): On Discriminating Asteroid Spectra by Filtering. (In: Evolution of Solar System Materials. Lukács B. et al, Eds.) p. 57-73. KFKI-1994-22/C
Irodalom[szerkesztés]
- Bérczi Sz. (1991): Kristályoktól bolygótestekig. Akadémiai Kiadó, Budapest
