Ugrás a tartalomhoz

Branda da Castiglione

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Branda da Castiglione
Branda da Castiglione feltételezett portréja
Branda da Castiglione feltételezett portréja

Születési névBranda da Castiglione
Született1350 k.
Castiglione d’Olona, Itália
Elhunyt1443. február 5.
Porto?, Portugália
SírhelyChurch of Saints Stephen and Lawrence
Nemzetiséglombard
IskoláiPaviai Egyetem
Munkássága
Felekezetkatolikus

HivatalPiacenza püspöke
Hivatali idő1404. augusztus 16.1409
ElődjePietro Maineri
UtódjaBartolomeo Caccia
Branda da Castiglione a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Branda da Castiglione témájú médiaállományokat.

Branda da Castiglione (Castiglione d’Olona, Itália, 1350 k. – Porto?, Portugália, 1443. február 5.) humanista katolikus főpap, a Piacenzai egyházmegye megyéspüspöke bíboros, pápai követ, a Kalocsai és a Veszprémi egyházmegye apostoli adminisztrátora.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúsága

[szerkesztés]

A párizsi egyetemen lett jogi doktor, majd a pápai udvarban szolgált, vizsgálóbíró a legfelsőbb pápai törvényszéken, ahol már ekkor foglalkozott a magyar főpapság ügyeivel.

Egyház-politikus

[szerkesztés]

XII. Gergely pápa 1404. augusztus 16-án piacenzai püspökké nevezte ki, de Castiglione 1408-ban a piaceniai zsinathoz, utóbb V. Sándorhoz és XXIII. Jánoshoz csatlakozott, aki legátusként Magyarországra küldte, hogy a Zsigmond magyar király által összekuszált egyházi ügyeket rendezze. Megbízatása az volt, hogy a viszálykodókat bírja megegyezésre, s ha ez nem sikerül, döntsön a tényleges – a király által kinevezett – birtokos javára, és az ellenfeleket utasítsa el. Az üresnek nyilvánított kalocsai érsekséget a Schematismus cleri partis in Hungaria sitae Colocensis szerint 1410 és 1413 között adminisztrátorként kormányozta, azonban 1412. november 1. és 1424 között a veszprémi egyházmegye adminisztrátoraként is említik. Óbudai nagyprépostként 1410-től az óbudai egyház újjászervezésében vett részt. Castiglione az óbudai nagyprépost épületében helyezte el az egyetemet, évekig volt az intézmény kancellárja. XXIII. János 1411-ben kinevezte bíborossá, az 1412. március 15-ei lublói királytalálkozó és a II. Ulászló lengyel királlyal kötött béke előkészítője. 1413-ban Zsigmond megbízásából Velencében tárgyalt. 1414-től részt vett a konstanzi zsinaton. Az 1420-as években Budán élt, mint Zsigmond király tanácsadója.

Utolsó évei

[szerkesztés]

Óbudai tapasztalatait fölhasználva 1426-ban megalapította a páviai főiskolát, ahol 24 ösztöndíjast taníttatott, köztük a veszprémi káptalan jelöltjeit. Élete végén V. Márton pápa legátusa a német-római birodalomban, IV. Jenőé Lombardiában.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 2. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1993. 29. p.


Előde:
Korbáviai Miklós
Kalocsai érsek
1410–1413
adminisztrátorként
Utóda:
De Benzis András