Beniczky Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beniczky Ödön
Beniczky Ödön a Huszár-kormány tagjaként. Az első sorban jobbról a harmadik.
Beniczky Ödön a Huszár-kormány tagjaként. Az első sorban jobbról a harmadik.
Született 1878. február 12.
Zólyom
Elhunyt 1931. január 20. (52 évesen)
Budapest
Állampolgársága Magyarország
Foglalkozása
  • újságíró
  • politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Beniczky Ödön témájú médiaállományokat.

Benicei és micsinyei Beniczky Ödön János Antal[1] (Zólyom, 1878. február 12.Budapest, 1931. január 20.) legitimista politikus, miniszter, Horthy Miklós elszánt politikai ellenfele.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei benicei és micsinyei Beniczky János (1846-1909)[2] és Viano Hermina voltak. 1896-tól az Alkotmány című lap politikai rovatvezetőjeként dolgozott. Az I. világháború előtt 1906-tól 1917-ig néppárti országgyűlési képviselő volt. 1917-ben Bars, majd Esztergom vármegyeispánja, a Károlyi Mihály-kormány idején kormánybiztosa is. 1919 elején lemondott, és Bécsben az ellenforradalmi Antibolsevista Comité tagja lett.

Miniszterként[szerkesztés]

A Friedrich-kormányban belügyi államtitkár, majd 1919. szeptember 11-étől belügyminiszter volt. Tárcáját 1920. március 15-éig a Huszár-kormányban is megtartotta. A kormánypártból 1920. december 23-án kilépett a legitimisták kis csoportja, Beniczky és Windischgraetz Lajos vezetésével. Mindkét királypuccsban a királyt támogatta. A második királypuccs után Beniczkyt letartóztatták, majd nem sokkal később szabadon engedték.

A „Beniczky-ügy”[szerkesztés]

1925. május 31-én Az Újság c. lapban közzétette a katonai ügyészség előtt elhangzott vallomást a Somogyi-Bacsó-gyilkosságról, Horthy különítményeinek 1919-20. évi rémtetteiről. Ez alkalommal ismét letartóztatták és kormányzósértésért kétévi börtönre ítélték. Szalai Miklós írja Beniczkyről: „1925. május végén a magyar politikai életet új botrány, a Beniczky-ügy rázta meg. A mindig is szélsőségesen legitimista Beniczky Ödön Az Újság c. lapban nyilvánosságra hozta azokat az adatokat, amelyek Horthynak a különböző fehérterrorista kilengésekben, egyebek között Somogyi Béla és Bacsó Béla szociáldemokrata újságírók nagy port felvert meggyilkolásában való bűnrészességét igazolták. Az egész baloldal az ügyet a kormány és Horthy elleni támadásra használta fel. A legitimisták azonban, köztük Andrássy, akik pedig döntő vallomással szolgálhattak volna, nem avatkoztak be a küzdelembe. Pedig az üggyel egybeesett a legitimista mozgalom első országos nagygyűlése Körmenden. A kormánytámogató legitimisták nem is mertek a nagygyűlésre elmenni. De sem Andrássy, sem a többi legitimista politikus nem tett semmiféle militáns kijelentést, hanem a legitimista mozgalom kizárólag békés, alkotmányos jellegét hangsúlyozták. A baloldal arra gyanakodott, hogy a kormányzat a legitimisták hallgatását valamilyen közjogi engedmény ígéretével vásárolta meg, azonban ennél valószínűbb, hogy a legitimisták úgy ítélték meg: a helyzet semmiképpen nem alkalmas a Bethlen-kormány megbuktatására, fellépésükkel csak a kormányzósértéssel, rágalmazással és államtitok elárulásával vádolt Beniczkynek ártanának. Andrássyt az antilegitimista orgánumok Beniczky felbujtásával, a baloldaliak viszont Beniczky cserbenhagyásával vádolták: ő mindkét vádat erőteljesen visszautasította. A június 18-án Genfből hazatért Bethlen határozott fellépésével megvédte Horthyt, és úrrá lett a válságon. Beniczky Ödönt végül háromévi börtönre ítélték.” (Szalai, 187. old.)

Halála[szerkesztés]

Beniczky kiszabadulása után mint képviselőjelölt megbukott. Ezután visszavonult a politikai élettől. Öngyilkos lett.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]