Belső indíttatás
A Belső indíttatás (eszperantó: Interna ideo) L. L. Zamenhof 1912-es szavaival élve azt jelenti: semleges nyelvi alapon eltávolítani a népek közötti falakat, és megtanítani az emberekkel, hogy felebarátjukban csak embert és testvért lássanak.[1] Bizonyos értelemben a belső indíttatás egyet jelent az eszperantó filantróp céljával.
Ellentmondás az eszperantóért végzett fizetett munka és a belső indíttatás között[szerkesztés]
Az eszperantóért végzett munkáért való fizetés dilemmáját néha a belső indíttatás indokolja. Úgy tűnik azonban, hogy ilyen értelmezésről nincs idézet Zamenhoftól. Mindenesetre azoknak a tanároknak és más eszperantó aktivistáknak, akik valamivel többet dolgoznak az eszperantóért, fizetni lehet az eszperantó elterjesztéséért.
Az Enciklopedio de Esperanto enciklopédiából[szerkesztés]
Belső indíttatás: A nyelv önmagában csak nyelv, de akár nemzeti, akár nemzetközi, magában rejt bizonyos érzést, ötletet, sőt törekvést is. A nemzeti nyelvet a nemzete, az eszperantó hívei az eszperantót egyaránt szeretik, különösen azok, akik az eszperantót fontos tényezőnek tartják a háborúk eltávolításában társadalmunkból. Ahogy maga Zamenhof mondta kongresszusi beszédében 1906-ban: „Az eszperantóért való munka nem a gyakorlati hasznosság gondolatára ösztönöz bennünket, hanem csak a szent, nagy és fontos gondolatra, amelyet egy nemzetközi nyelv tartalmaz. Ez az ötlet - nagyon jól érezzük mindannyian - testvériség és igazság legyen minden nép között. Ez az eszme kísérte az eszperantót születésének első pillanatától a mai napig. Bátorította az eszperantó íróját, amikor még kisgyerek volt ...” Talán az eszperantisták többsége, az első évtizedekben, lelkesek voltak a hasonló érzelmekért és elképzelésekért, de sokan, köztük Beaufront és Bourlet, veszélyesnek tartották ezt az elképzelést, és azt követelték, hogy az eszperantót csak gyakorlati nyelvként terjesszék mindenféle ideológiai kiegészítés nélkül. A belső indíttatást még soha nem határozták meg egyértelműbben és pontosabban, de még a vallásban sem a dogmák a legfontosabbak, és maga a belső indíttatás is nagyon hasonlít a vallásra. Zamenhof azonban megpróbált az eszperantizmusnak szilárdabb ideológiai alapot adni, és ezzel született a kapcsolódó gondolat, a Homaranismo.[2]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Interna ideo című eszperantó Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Plena teksto: "La interna ideo de Esperanto, kiu havas absolute nenian devigon por ĉiu esperantisto aparta, sed kiu, kiel vi scias, plene regas kaj ĉiam devas regi en la esperantaj kongresoj, estas: sur neŭtrala lingva fundamento forigi la murojn inter la gentoj kaj alkutimigadi la homojn, ke ĉiu el ili vidu en sia proksimulo nur homon kaj fraton. Ĉio, kio estas super tiu interna ideo de Esperanto, estas nur privataĵo, kiu povas eble esti bazita sur tiu ideo, sed neniam devas esti rigardata kiel identa kun ĝi." L. L. Zamenhof, 1912.Parolado antaŭ la Oka Kongreso Esperantista en Krakow en la 11a de aŭgusto 1912.
- ↑ Ivan Ŝirjaev – Kökény Lajos – Bleier Vilmos – Kalocsay Kálmán: Eszperantó Enciklopédia: Interna ideo. weboldal (eszperantóul) (1934) (Hozzáférés: 2021. május 15.) „La lingvo en si mem estas nur lingvo, sed ĉu nacia, ĉu internacia, ĝi kaŝas en si certajn sentojn, ideojn, eĉ klopodojn. La nacia lingvo estas amata de la naciano, E estas same amata de siaj adeptoj, speciale de tiuj, kiuj E-n konsideras grava faktoro por forigi la militon el la homa socio”
