Beke György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Beke György
Élete
Született 1927. augusztus 3.
Uzon
Elhunyt 2007. január 20. (79 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) riport, regény

Beke György, álnevei: Faragó György, Bárdócz Gergely (Uzon, 1927. augusztus 3.Budapest, 2007. január 20.) erdélyi magyar József Attila-díjas író, újságíró, műfordító.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, a magyar nyelv és irodalom szakot a kolozsvári egyetemen végezte. 1947-ben a sepsiszentgyörgyi Népi Egység szerkesztőségében dolgozott, 1948-tól a Romániai Magyar Szó, ill. Előre belső munkatársa 1974-ig. Tagja volt a Művelődés szerkesztőbizottságának, számos bel- és külföldi folyóirat munkatársa, szerkesztője. 19741987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa volt. Miután áttelepült Magyarországra, 1990 májusától az Erdélyi Szövetség elnökségi tagja, 1990–1993 között elnöke volt. 1992-től beválasztották az Írószövetség választmányának tagjai közé. 1994-től a Magyar Életet szerkesztette. 19952000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztői teendőit látta el. 1989-től Budapesten élt, az áttelepülése utáni években többek között az Élet és Irodalomban publikált.

Munkássága[szerkesztés]

Első írását az Ifjú Erdély közölte 1943-ban. Legszorgalmasabb terepjáró írónk, aki a valóság sokoldalú riporteri feltárása mellett élményanyagának regényes feldolgozására is törekedett. Riporthőseinek belső rajza az évek során fokozatosan mélyült (Tizenöt esztendő, 1959; Diótörés, 1964; Az utolsó Bethlen, 1968), a széppróza felé közelítve dokumentáló jellegű írásait. Kisregényeiben (Hullámgyűrű, 1965; Vándorvillám, 1967; 2. javított kiadás 1973), valamint Bűnben társtalanul (1969) c. regényében visszatérnek a "riportos" élethelyzetek. Sajátos, szépirodalmi rangra emelt műfajához, az emberi és közösségi sorsproblémákat hordozó szociográfiai riporthoz újra meg újra visszatér, s közfeladatként jelöli ki a honi elmélyedést (Magunk keresése, 1972). Utat tör a moldvai csángók újra felfedezése felé, tájakat emel köztudatba (Feketeügy, 1974), Erdély mai társadalomrajza kerekedik ki népszerűvé vált és közvéleményt formáló riportkönyveiből, melyekben egy-egy megyét mutat fel egészében (Szilágysági hepehupa, 1975; Nyomjelző rokonság, Fehér megyéről, 1978; Búvópatakok, Beszterce-Naszód megyéről, 1980).

Számos recenzióban, interjúban vállalta a román-magyar irodalmi kapcsolatok népszerűsítését. Szerkesztette és új levéltári anyaggal kiegészítve kiadta Koós Ferenc Életem és emlékeim c. múlt századi naplóját (1971), interjúi 56 íróval a magyar-román kapcsolatokról könyv alakban is megjelentek (Tolmács nélkül, románul is, 1972). Összeállított és magyarra fordított egy román aforizmagyűjteményt: "A kő bölcsessége a keménység" (1976, bővítve II. kiadás Kagylók tengerzúgással c. alatt, 1971). Klasszikus és kortárs román szerzők számos művét lefordította, így Jean Bart Europolisz c. regényét, mely négy magyar kiadást ért meg (1962-75), Zaharia Stancu Sirató (1970) és Petre Sălcudeanu Csonkahét (1974) c. regényét, Emil Gîrleanu novelláit (Az első fájdalom, 1974), Dinicu Golescu 1824-26-os utazásainak leírását (Téka 1977) s Ion Brad Kapu zárul, kapu tárul c. regényét (1979). Német és román riporterekkel közösen szerepelt a Verheissene Zukunft c. gyűjteményben (1974).

Egyéb munkái: Akasztott ember kötele (elbeszélés, 1949); Gólyaláb (történelmi elbeszélés, 1966); Csángó krónika (a Fodor Sándorral és Mikó Imrével közös Orbán Balázs nyomdokain c. kötetben, 1969); Szerelemcsütörtök (karcolatok, 1970); Bővizű patakok mentén (Farkas Árpáddal, Fodor Sándorral, Kovács Györggyel, riportkönyv, 1972); Pál vitéz (Deák Ferenccel, képregény a törökverő Kinizsiről az ifjúság számára, 1972); Csőposta (riportkönyv Vajdahunyadról, Kenéz Ferenccel és Marosi Barnával, 1974); Éjszakai biciklisták (regény, Kolozsvár, 1975, rádiójátékra alkalmazta Furkó Zoltán, Budapest, 1980); Veress Sándor tolla és körzője (Benkő Samu előszavával, Testamentum 1976); Emberarcok (riportkönyv, Cseke Péterrel és Marosi Barnával, 1976); Istók Péter három napja (regény, 1977); Vizek törvénye (riportok, Kolozsvár, 1977); Vállald önmagad (publicisztika, Balogh Edgár előszavával, 1978); Meghívó nélkül (Riportkönyv Erdélyből, Budapest, 1979); Fölöttük a havasok. Családi krónika (Kolozsvár, 1980).

Művei időrendben[szerkesztés]

  • Akasztott ember kötele (elbeszélés, 1949)
  • Tizenöt esztendő (karcolatok, 1959)
  • Diótörés (riportok, 1964)
  • Hullámgyűrű (regény, 1965)
  • Gólyaláb (elbeszélés, 1966)
  • Vándorvillám (regény, 1967)
  • Az utolsó Bethlen (riport, 1968)
  • Orbán Balázs nyomdokain (riportok, Fodor Sándorral, Mikó Imrével, 1969)
  • Bűnben társtalanul (regény, 1969)
  • Szerelemcsütörtök (karcolatok, 1970)
  • Magunk keresése (riportok, esszék, 1972)
  • Tolmács nélkül – Fără înterpret (interjúk, 1972)
  • Feketeügy (riportok, 1974)
  • Éjszakai biciklisták (regény, 1975)
  • Szilágysági hepehupa (riportok, 1975)
  • Veress Sándor tolla és körzője (életrajz, 1976. Testamentum)
  • Istók Péter három napja (regény, 1977)
  • Vizek törvénye (riportok, 1977)
  • Vállald önmagad (publicisztika, 1978)
  • Nyomjelző rokonság (riportok, 1978)
  • Meghívó nélkül (riportok, 1979)
  • Búvópatakok (riportok, 1980)
  • Fölöttük a havasok (regény, 1980)
  • A Haynal-ház kapuja (regény, 1981)
  • Boltívek teherbírása (riportok, 1983)
  • Máktörő (karcolatok, 1983)
  • Itt egymásra találnak az emberek (riportok, 1984)
  • Arccal az életnek (regény, 1987)
  • Csángó passió (riportok, 1988)
  • Régi erdélyi skólák (1989)
  • Magyar gondok Erdélyben (publicisztika, 1990)
  • Világos árnyékában (regény, 1991)
  • A lándzsa hegye. Egy befejezhetetlen per naplója (1993)
  • Egyetlen út: az önrendelkezés (interjúk, 1993)
  • Atlantisz harangoz (riportok, 1993)
  • Népek nagy romlása román uralom alatt (tanulmányok, 1994)
  • Hadi utak Erdélyben. Barangolások magyar katonák nyomában (1994)
  • A nyitrai gróf feláldozása (1995)
  • Peremvidékek magyarsága (1995)
  • Magyar áfium (tanulmányok, 1995)
  • Iskolák szabadságharca (tanulmányok, 1996)
  • Barangolások Erdélyben I–III. (írói szociográfia, Szigetlakók, 1996, Boltívek teherbírása, 1998, Az Értől a Kölesérig, 2000)
  • Védekező anyanyelv (interjúk, portrék, tanulmányok, 1997)
  • Egy elcsitíthatatlan magyar republikánus. Nagy György életregénye (1998)
  • Kossuth-emigráció Bukarestben (1998)
  • Csángók gyóntatója (elbeszélések, rajzok, 1999)
  • Négy nap dörgött az ágyú. Barangolások honvédségünk szülőhelyein (2000)
  • Kisebbik Torontál (Tanulmány, 2001)
  • Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék 1-2.; Közdok, Bp., 2003
  • Advent a kaszárnyában. Novellák, karcolatok; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003

Irodalom[szerkesztés]

  • Veress Dániel: Meggondolkoztató kísérlet. Utunk 1970/31.
  • Kozma Dezső: Műfajok határán. Korunk 1970/9.
  • Szőcs István: Fetisektől legendákig. Utunk 1972/47.
  • Mikó Imre: Nemzetiségi összhangzattan. Utunk 1973/12.
  • Bajor Andor: A hűség vallomásai. Utunk 1974/41.
  • Bata Imre: Beke György könyveiről. Kritika. Bp. 1976/1.
  • Herédi Gusztáv: Az ingázás regénye. Korunk 1976/9.
  • Pomogáts Béla: A valóság nyomában. Beke György arcképéhez. Forrás. Kecskemét 1977/1.
  • Ruffy Péter: Egy mai Julianus barát. Magyar Nemzet, Budapest, 1977. augusztus 28.
  • Bernád Ágoston: Három nap egy élet. A Hét 1978/12.
  • Marosi Péter: Valóságirodalom és anyagszerűség. Utunk 1978/40; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 105-11.
  • Balogh Edgár: Kalauz és erkölcsi kódex. A Hét 1979/6.
  • Vekerdi László: Nyelv és lélek ereje. Jelenkor, Pécs 1979/3.
  • Kroó András: Riportkönyv Erdélyből. Népszabadság, Budapest, 1979. szeptember 12.
  • Imreh István: Családi krónika és nemzetiségtörténet. Utunk 1980/12.
  • Izsák József: Intés az őrzőkhöz. Igaz Szó 1980/12.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]