Beke György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beke György
Élete
Született 1927. augusztus 3.
Uzon
Elhunyt 2007. január 20. (79 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) riport, regény

Beke György, álnevei: Faragó György, Bárdócz Gergely (Uzon, 1927. augusztus 3.Budapest, 2007. január 20.) erdélyi magyar József Attila-díjas író, újságíró, műfordító.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, a magyar nyelv és irodalom szakot a kolozsvári egyetemen végezte. 1947-ben a sepsiszentgyörgyi Népi Egység szerkesztőségében dolgozott, 1948-tól a Romániai Magyar Szó, ill. Előre belső munkatársa 1974-ig. Tagja volt a Művelődés szerkesztőbizottságának, számos bel- és külföldi folyóirat munkatársa, szerkesztője. 19741987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa volt. Miután áttelepült Magyarországra, 1990 májusától az Erdélyi Szövetség elnökségi tagja, 1990–1993 között elnöke volt. 1992-től beválasztották az Írószövetség választmányának tagjai közé. 1994-től a Magyar Életet szerkesztette. 19952000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztői teendőit látta el. 1989-től Budapesten élt, az áttelepülése utáni években többek között az Élet és Irodalomban publikált.

Munkássága[szerkesztés]

Első írását az Ifjú Erdély közölte 1943-ban. Legszorgalmasabb terepjáró írónk, aki a valóság sokoldalú riporteri feltárása mellett élményanyagának regényes feldolgozására is törekedett. Riporthőseinek belső rajza az évek során fokozatosan mélyült (Tizenöt esztendő, 1959; Diótörés, 1964; Az utolsó Bethlen, 1968), a széppróza felé közelítve dokumentáló jellegű írásait. Kisregényeiben (Hullámgyűrű, 1965; Vándorvillám, 1967; 2. javított kiadás 1973), valamint Bűnben társtalanul (1969) c. regényében visszatérnek a "riportos" élethelyzetek. Sajátos, szépirodalmi rangra emelt műfajához, az emberi és közösségi sorsproblémákat hordozó szociográfiai riporthoz újra meg újra visszatér, s közfeladatként jelöli ki a honi elmélyedést (Magunk keresése, 1972). Utat tör a moldvai csángók újra felfedezése felé, tájakat emel köztudatba (Feketeügy, 1974), Erdély mai társadalomrajza kerekedik ki népszerűvé vált és közvéleményt formáló riportkönyveiből, melyekben egy-egy megyét mutat fel egészében (Szilágysági hepehupa, 1975; Nyomjelző rokonság, Fehér megyéről, 1978; Búvópatakok, Beszterce-Naszód megyéről, 1980).

Számos recenzióban, interjúban vállalta a román-magyar irodalmi kapcsolatok népszerűsítését. Szerkesztette és új levéltári anyaggal kiegészítve kiadta Koós Ferenc Életem és emlékeim c. múlt századi naplóját (1971), interjúi 56 íróval a magyar-román kapcsolatokról könyv alakban is megjelentek (Tolmács nélkül, románul is, 1972). Összeállított és magyarra fordított egy román aforizmagyűjteményt: "A kő bölcsessége a keménység" (1976, bővítve II. kiadás Kagylók tengerzúgással c. alatt, 1971). Klasszikus és kortárs román szerzők számos művét lefordította, így Jean Bart Europolisz c. regényét, mely négy magyar kiadást ért meg (1962-75), Zaharia Stancu Sirató (1970) és Petre Sălcudeanu Csonkahét (1974) c. regényét, Emil Gîrleanu novelláit (Az első fájdalom, 1974), Dinicu Golescu 1824-26-os utazásainak leírását (Téka 1977) s Ion Brad Kapu zárul, kapu tárul c. regényét (1979). Német és román riporterekkel közösen szerepelt a Verheissene Zukunft c. gyűjteményben (1974).

Egyéb munkái: Akasztott ember kötele (elbeszélés, 1949); Gólyaláb (történelmi elbeszélés, 1966); Csángó krónika (a Fodor Sándorral és Mikó Imrével közös Orbán Balázs nyomdokain c. kötetben, 1969); Szerelemcsütörtök (karcolatok, 1970); Bővizű patakok mentén (Farkas Árpáddal, Fodor Sándorral, Kovács Györggyel, riportkönyv, 1972); Pál vitéz (Deák Ferenccel, képregény a törökverő Kinizsiről az ifjúság számára, 1972); Csőposta (riportkönyv Vajdahunyadról, Kenéz Ferenccel és Marosi Barnával, 1974); Éjszakai biciklisták (regény, Kolozsvár, 1975, rádiójátékra alkalmazta Furkó Zoltán, Budapest, 1980); Veress Sándor tolla és körzője (Benkő Samu előszavával, Testamentum 1976); Emberarcok (riportkönyv, Cseke Péterrel és Marosi Barnával, 1976); Istók Péter három napja (regény, 1977); Vizek törvénye (riportok, Kolozsvár, 1977); Vállald önmagad (publicisztika, Balogh Edgár előszavával, 1978); Meghívó nélkül (Riportkönyv Erdélyből, Budapest, 1979); Fölöttük a havasok. Családi krónika (Kolozsvár, 1980).

Művei időrendben[szerkesztés]

  • Akasztott ember kötele (elbeszélés, 1949)
  • Tizenöt esztendő (karcolatok, 1959)
  • Diótörés (riportok, 1964)
  • Hullámgyűrű (regény, 1965)
  • Gólyaláb (elbeszélés, 1966)
  • Vándorvillám (regény, 1967)
  • Az utolsó Bethlen (riport, 1968)
  • Orbán Balázs nyomdokain (riportok, Fodor Sándorral, Mikó Imrével, 1969)
  • Bűnben társtalanul (regény, 1969)
  • Szerelemcsütörtök (karcolatok, 1970)
  • Magunk keresése (riportok, esszék, 1972)
  • Tolmács nélkül – Fără înterpret (interjúk, 1972)
  • Feketeügy (riportok, 1974)
  • Éjszakai biciklisták (regény, 1975)
  • Szilágysági hepehupa (riportok, 1975)
  • Veress Sándor tolla és körzője (életrajz, 1976. Testamentum)
  • Istók Péter három napja (regény, 1977)
  • Vizek törvénye (riportok, 1977)
  • Vállald önmagad (publicisztika, 1978)
  • Nyomjelző rokonság (riportok, 1978)
  • Meghívó nélkül (riportok, 1979)
  • Búvópatakok (riportok, 1980)
  • Fölöttük a havasok (regény, 1980)
  • A Haynal-ház kapuja (regény, 1981)
  • Boltívek teherbírása (riportok, 1983)
  • Máktörő (karcolatok, 1983)
  • Itt egymásra találnak az emberek (riportok, 1984)
  • Arccal az életnek (regény, 1987)
  • Csángó passió (riportok, 1988)
  • Régi erdélyi skólák (1989)
  • Magyar gondok Erdélyben (publicisztika, 1990)
  • Világos árnyékában (regény, 1991)
  • A lándzsa hegye. Egy befejezhetetlen per naplója (1993)
  • Egyetlen út: az önrendelkezés (interjúk, 1993)
  • Atlantisz harangoz (riportok, 1993)
  • Népek nagy romlása román uralom alatt (tanulmányok, 1994)
  • Hadi utak Erdélyben. Barangolások magyar katonák nyomában (1994)
  • A nyitrai gróf feláldozása (1995)
  • Peremvidékek magyarsága (1995)
  • Magyar áfium (tanulmányok, 1995)
  • Iskolák szabadságharca (tanulmányok, 1996)
  • Barangolások Erdélyben I–III. (írói szociográfia, Szigetlakók, 1996, Boltívek teherbírása, 1998, Az Értől a Kölesérig, 2000)
  • Védekező anyanyelv (interjúk, portrék, tanulmányok, 1997)
  • Egy elcsitíthatatlan magyar republikánus. Nagy György életregénye (1998)
  • Kossuth-emigráció Bukarestben (1998)
  • Csángók gyóntatója (elbeszélések, rajzok, 1999)
  • Négy nap dörgött az ágyú. Barangolások honvédségünk szülőhelyein (2000)
  • Kisebbik Torontál (Tanulmány, 2001)
  • Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék 1-2.; Közdok, Bp., 2003
  • Advent a kaszárnyában. Novellák, karcolatok; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003

Irodalom[szerkesztés]

  • Veress Dániel: Meggondolkoztató kísérlet. Utunk 1970/31.
  • Kozma Dezső: Műfajok határán. Korunk 1970/9.
  • Szőcs István: Fetisektől legendákig. Utunk 1972/47.
  • Mikó Imre: Nemzetiségi összhangzattan. Utunk 1973/12.
  • Bajor Andor: A hűség vallomásai. Utunk 1974/41.
  • Bata Imre: Beke György könyveiről. Kritika. Bp. 1976/1.
  • Herédi Gusztáv: Az ingázás regénye. Korunk 1976/9.
  • Pomogáts Béla: A valóság nyomában. Beke György arcképéhez. Forrás. Kecskemét 1977/1.
  • Ruffy Péter: Egy mai Julianus barát. Magyar Nemzet, Budapest, 1977. augusztus 28.
  • Bernád Ágoston: Három nap egy élet. A Hét 1978/12.
  • Marosi Péter: Valóságirodalom és anyagszerűség. Utunk 1978/40; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 105-11.
  • Balogh Edgár: Kalauz és erkölcsi kódex. A Hét 1979/6.
  • Vekerdi László: Nyelv és lélek ereje. Jelenkor, Pécs 1979/3.
  • Kroó András: Riportkönyv Erdélyből. Népszabadság, Budapest, 1979. szeptember 12.
  • Imreh István: Családi krónika és nemzetiségtörténet. Utunk 1980/12.
  • Izsák József: Intés az őrzőkhöz. Igaz Szó 1980/12.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]