Bauer Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bauer Sándor
Bauer Sándor mellszobra (Hargitai Ottó alkotása, 2012)
Bauer Sándor mellszobra
(Hargitai Ottó alkotása, 2012)
Született 1952. február 28.
Budapest
Elhunyt 1969. január 23. (16 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása tanuló
Halál okaönfeláldozás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bauer Sándor témájú médiaállományokat.

Bauer Sándor (Budapest, Józsefváros, 1952. február 21.Budapest, Angyalföld, 1969. január 23.[1]) autószerelő-tanuló, a kommunista elnyomás mártírja. Az emberi jogok eltiprása és a kommunista önkény ellen való tiltakozás jeléül nyilvános öngyilkosságot követett el.

Élete[szerkesztés]

Budapesten, a Józsefvárosban született 1952-ben, id. Bauer Sándor és Vácz Auguszta gyermekeként. Akárcsak édesapja előző házasságából származó, Budapest ostromakor hadifogságba esett és eltűnt bátyja, ő is a Sándor nevet kapta. 1956-ban sokként élte át Kacsóh Pongrác úti lakásuk szétlövését. A szegedi erdészeti szakközépiskolába felvételizett, ám hiába teljesített jól, mégis egy párttitkár fiát részesítettek előnyben a felvételinél. Ekkor döbbent rá, hogy a tehetség abban a rendszerben nem számít. Pártgarázsban dolgozó apja ipari szakiskolába íratta be, autószerelőnek adta. Az ifjú Sándor kiváltképp érdeklődött a történelem iránt, rengeteget olvasott, az AFIT Autójavító Vállalatnál barátai és tanárai csodabogárnak tartották. A család Üllői út 167. szám alatti lakásának pincéjében ifjúsági klubot szervezett, ahol merész kijelentéseket tett a diktatúráról, s ismerőseit fegyveres ellenállásra ösztönözte. Eltökélte, hogy amíg teheti, küzdeni fog a zsarnokság és az elnyomók ellen.

Jan Palach tette nagy hatással volt rá, így benne is megérett az elhatározás. Megírta végrendeletét és búcsúlevelet hagyott hátra ismerőseinek. Vásznat csavart a testére, hogy az a benzint magába szívja. Egy szatyrot telepakolt palackokkal, majd villamosra szállt és bement a Kálvin térre. Úgy gondolta, hogy déltájban a múzeumkert zsúfolásig tele lesz diákokkal, így sokan láthatják majd tettét. 1969. január 20-án egy óra után néhány perccel a Nemzeti Múzeum kertjében elővette a táskájába rejtett benzines palackot, lelocsolta, majd egy gyufa segítségével felgyújtotta magát. Miközben teste lángolt, két kis nemzeti színű zászlót lobogtatott. A Múzeumkertben hamarosan két-háromszáz ember gyűlt össze, az ott-tartózkodók közül egy orvostanhallgató, Bihari Sándor próbálta megmenteni az életét.

Mikor a szemtanúk kérdőre vonták, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy hazaszeretetből, tiltakozásból az orosz megszállók ellen, illetve Jan Palachra is hivatkozott: „a cseh testvér is megtette”.

Bauer Sándort a testfelületének 15%-ára kiterjedő másod- és harmadfokú égési sérülésekkel szállították be a Központi Honvéd Kórház égési osztályára. A kórtermet rendőrök őrizték és csak szüleinek és nagybátyjának engedték meg hogy látogassák. Kihallgatása naponta több órán keresztül folyt, a rendőrség elkobozta szüleinek és barátainak írt búcsúlevelét.

A sajtó a következőket írta az esetről: „Bauer Sándor 17 éves budapesti ipari tanuló, aki már 1967-ben, 15 éves korában sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg, hétfőn a Nemzeti Múzeum kertjében ruháját leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta, ily módon öngyilkosságot kísérelt meg. Súlyos égési sebekkel szállították kórházba, állapota válságos.”

Január 22-én este hét órakor helyezték előzetes letartóztatásba a kórházi ágyán Bauer Sándort a következő indoklással: „A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené.” Édesapjával íratták alá a jegyzőkönyvet.

Bauer Sándor életét nem tudták megmenteni, január 23-án, az angyalföldi Honvéd Kórházban elhunyt.

Bauer Sándor sírja. Budapest-Rákospalotai temető.
Bauer Sándor szobra a Mátyás téren

Búcsúleveleiben barátjának, Sajbán Miklósnak így írt: „…Prágában… tűzhalált választott egy fiatal, tiltakozásul Csehszlovákia orosz megszállása ellen…”. Osztálytársának, Szilágyi Jánosnak ezeket a sorokat írta: „…Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember… Tűzhalált halok, akár csak az a csehszlovák fiatal, aki 19–én gyújtotta fel magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen.” Szüleinek is hagyott egy búcsúlevelet: …”szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek.”

A sajtó öngyilkosságnak próbálta beállítani a tettét, a temetés időpontját a rendőrség határozta meg. 1969. január 28-án, 9 órakor a Rákoskeresztúri új köztemetőben helyezték örök nyugalomra, szűk családi körben.

Dr. Tihanyi Sándor rendőr ezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság első helyettese azt a javaslatot tette a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatósági vezetőjének, hogy a Temetkezési Vállalat részéről megbízható személyek végezzék el a szertartást, valamint a hivatásos búcsúztató csak nagyon rövid beszédet mondjon, melynek a szövegét is előírták. A temetést operatív tisztek felügyelték Főkapitányság részéről. Bauer Sándor barátait, osztálytársait, tanárait nem értesítették a temetés időpontjáról, titoktartási nyilatkozatot írattak alá a szülőkkel, így a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem is értesült haláláról és temetéséről. A temetőbe titkosrendőröket küldtek, arra az esetre, ha valaki mégis érdeklődne a szertartás felől, akkor ők adjanak „felvilágosítást”. A temetésre vonatkozó intézkedéseket a politikai rendőrség hét pontban dolgozta ki, ezekből az egyik a következő volt: „Január 27-én, 11 órakor a szülőkkel megbeszélést tartottunk a körülmények tisztázása céljából. Amennyiben speciális kívánságuk, kérésük merülne fel, azt azzal a feltétellel fogadjuk el, hogy a temetés csak zárt, szűk körben történhet. Amennyiben a halott elhamvasztását kérnék, úgy ezt elősegítjük, miután a továbbiak szempontjából politikailag előnyös.”

Bauer Sándor tettét és halálának hírét csak 1969. február 5-én hozták nyilvánosságra. (Részletes összefoglaló jelentés az eset körülményeiről 1969. január 31-én készült.)

Később eljárást indítottak Bauer Sándor barátai, Berger István és Sabján Miklós ellen. A hónapokon át tartó faggatózás 1969. március 17-ig tartott, ekkor szüntették meg az eljárást. „Bejelentési kötelezettség elmulasztása” miatt figyelmeztetésben részesítették őket. A Bauer Sándor elleni vizsgálat 1969. március 19-én került lezárásra, sírját még több éven keresztül figyelték.

Édesanyja, Vácz Auguszta 2000. május 29-én elhunyt, már nem érhette meg, hogy fia egy évvel később emléktáblát kapott.

Emlékezete[szerkesztés]

  • 2001. október 17-én avatták fel emléktábláját a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél.
  • 2011. május 1-je óta utca viseli a nevét a főváros VIII. kerületében.[2]
  • 2012. március 18-án, vasárnap Budapesten, a VIII. kerületi Mátyás téren avatta fel Bauer Sándor szobrát Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest XIII. ker. polgári halotti anyakönyv 201/1969. folyószáma alatt.
  2. [1]
  3. Önégető egyetemista szobrát avatták a Mátyás-téren Hvg.hu, 2012. március 18., vasárnap, 13:29

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]