Batthyány József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Batthyány József
Batthyány József hercegprímás.jpg

Született 1727. január 30.
Bécs
Elhunyt 1799. október 23.(72 évesen)
Pozsony
Sírhely Pozsony
Munkássága
Felekezet katolikus egyház
Pappá szentelés
Püspökké szentelés
Püspökségi ideje
1759. május 13. – 1760. május 22.
(Erdély)
Püspökségi ideje
1760. május 22. – 1776. január 1.
(Kalocsa)
Püspökségi ideje
1776. január 1. – 1799. október 23.
(Esztergom)
Előző püspök
Következő püspök
Sztojka Zsigmond Antal
(Erdély)
Klobusiczky Ferenc
(Kalocsa)
Barkóczy Ferenc
(Esztergom)
Bajtay Antal
(Erdély)
Patachich Ádám
(Kalocsa)
Lotaringiai-Habsburg Károly Ambrus
(Esztergom)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány József témájú médiaállományokat.
Batthyány József

Németújvári gróf Batthyány József Félix János Nepomuk Ádám (Bécs, 1727. január 30.Pozsony, 1799. október 23.) esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás. Batthyány Lajos grófnak, a későbbi nádornak és Kinsky Teréziának a fia volt.

Életpályája[szerkesztés]

A gimnáziumot Kőszegen, a filozófiát, jogot és teológiát Nagyszombatban végezte. 1752-ben esztergomi kanonok, 1755-ben pozsonyi prépost, barsiesperes, 1759-ben erdélyi püspök, 1760. május 22. kalocsai, 1776. január 1. esztergomi érsek, 1778. június 1. S. Bartholomeai címmel bíboros. 1790. november 15-én II. Lipótot, 1792. június 6-án I. Ferencet ő koronázta meg Budán. A temetése utáni gyászünnepélyen Vantsai János esztergomi kanonok magyar, Somogyi Lipót győri kanonok német emlékbeszédet tartott felette. Majláth Antal, győri kanonok pedig latint, 1800-ban. Arcképét Flor Antal rajzolta meg, Pesten és Czetter Sámuel metszette rézbe 1798-ban, Bécsben.

Batthyány József szobra Kalocsán. Székó Gábor alkotása (2000)

Batthyány József a magyarországi barokk művészet egyik legjelentősebb mecénása volt. 1777-81 között Pozsonyban, a lebontott régi épület helyén Melchior Hefelével új érseki palotát építtetett, mely a magyarországi klasszicizáló későbarokk építészet egyik legjelentősebb emléke. A palota belső dekorációjára a prímás a kor legnevesebb bécsi művészeit nyerte meg: a kápolna mennyezetképét Maulberts, a Szent László apoteózisát ábrázoló oltárképet Maulbertsch segédje, Andreas Matthias Zalinger festette. Pozsonypüspöki mellett, a Mogyorós (Lieskovec) határrészben vadasparkot létesített. A parkban 1779–83 között nyaralókastélyt építtetett, melynek dísztermét orientalizáló falképek díszítették, az épület többi helyiségében pedig az prímás műgyűjteménye kapott helyet. A család körmendi kastélyában portrékból, történeti és zsánerképekből álló képtárat alakított ki. A pozsonyi dómban 1799-ben felállított castrum dolorisát a kismartoni Esterházy-színház díszlettervezője, Pietro Travaglia készítette.[forrás?]

Munkái[szerkesztés]

  • Panegyricus divo Ladislao regi Hungariae apostolico dictus… Bécs, 1746
  • Carmen dno Luvovico e comitibus de Batthyán, regni Hungariae palatino. Pozsony, 1751
  • Exercitatio academica de conciliis altero juris eclesiastici fonte… Bécs, 1757
  • Sermo dum pallium archiepiscopale suscepit… Nagyszombat, 1776 (Ugyanez magyarul is)
  • Kanzelrede… Pozsony, 1783
  • Hirtenbrief… H. n., 1787
  • Dictio in sessione dietali 5. martii 1791. Pozsony (Ugyanez magyarul és németül)
  • Egyéb országgyűlési beszédei, Pest, 1795

A Recensio című munka (amely 1782-ben latin nyelven, német és olasz fordításban jelent meg neve alatt) szerzősége ellen tiltakozott a Pressburger Zeitungban (1782. 98. sz.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előde:
Sztojka Zsigmond Antal
Erdélyi katolikus püspök
1759–1760
Utóda:
Bajtay Antal
Előde:
Klobusiczky Ferenc
kalocsai érsek
1760–1776
Utóda:
Patachich Ádám
Elődje:
Barkóczy Ferenc
Esztergomi érsek
1776–1799
Utódja:
Habsburg–Estei Károly Ambrus