Barbet
| Barbet (Barbet) | |
 | |
| Fajtagazda ország | Franciaország |
| Osztályozás | |
| Csoport | VIII. Retrieverek, hajtókutyák, vízi vadászkutyák |
| Szekció | 3. Vízi vadászkutyák |
| Fajtaleírás | |
| Osztályozó szervezet | FCI |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Barbet témájú médiaállományokat. | |
A barbet francia eredetű vízi vadászkutya. Az FCI besorolása alapján a VIII. csoport (Retrieverek – hajtókutyák – vízi vadászkutyák) 3. szekciójába (Vízi vadászkutyák) tartozik. Ritka fajta, eredetileg Franciaországban, Olaszországban és Németországban terjedt el, napjainkban azonban egyre népszerűbb Észak-Amerikában és Skandináviában is.
Eredete[szerkesztés]
Igen régi fajta, már 500 évvel ezelőtt felbukkan különböző festményeken, rajzokon. George Louis Buffon Histoire Naturelle (1750) c. könyvében részletes leírást közölt a Grand Barbet nevű fajtáról. amely számos vízi vadászkutya (pudli, portugál vízikutya, amerikai vízispániel elődje lehet.
A barbetet eredetileg Franciaországban tenyésztették ki, ahol a vizes, mocsaras vidékeken és a nagy folyók torkolatvidékén használták vízimadarak vadászatánál.[1] A név jelentése "szakállas". A 18. század végére elterjedt Franciaországban (barbet), Olaszországban (barbone) és Németországban (pudel) és sokáig a barbetet és a pudlit egy fajtának tartották. Később a pudlit elegánsabbnak tenyésztették, elsősorban ölebnek, míg a barbet megmaradt munkakutyának. Az első fajtaleírás 1891-ben született. Napjainkban egyre népszerűbb a skandináv országokban és Amerikában, ahol háziállatként vagy munkakutyaként tartják.
Ismertető[szerkesztés]
Nem túl elegáns, kissé torzonborz megjelenésű kutya. Feje szögletes, szeme sötétbarna. Füle a fejéhez simulva lelóg. Háta hosszú, egyenes, ágyéka széles, fara kissé lejtős, mellkasa széles és mély. Végtagjai oszlopszerűek, párhuzamosak. Farka hosszú, lelóg. Szőrzete hosszú, kissé göndör. Színe fekete, szürke vagy sárgásbarna, fehér foltokkal.
A barbet magassága 52 – 65 cm, súlya 18 – 27 kg (a nőstények általában 50 – 53 cm magasak és 13 – 23 kg súlyúak). A nőstény 4-7 kölyköt ellik, a kutyák átlagos élettartama 12-14 év.
Tulajdonságai[szerkesztés]
Szimata nem túl jó, viszont bátor, szívós, fáradhatatlan, engedelmes kutya.
Alkalmazása[szerkesztés]
Főként vízi munkájáról nevezetes. Nagyszerű vadkacsavadász. Kétségtelen hátránya, hogy bozontos bundája gyakori ápolásra szorul, ráadásul munka közben kissé lassú, nehézkes.
Források[szerkesztés]
- Szinák János, Veress István: A világ kutyái (1989)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Les chiens d’arrêt - Français et Anglais, by A. De La Rue, pub: Paris, Librairie Firmin-Didot et Cie, 1881