Bátor Béla
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Bátor Béla | |
| Születési név | Bátor Béla |
| Született | 1921. június 1. |
| Elhunyt | 1990. január 15. (68 évesen) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök, pedagógus |
| Díjak | MTESZ-díj, Segner-díj |
Bátor Béla (1921. június 1. – 1990. január 15.) mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1966).
Tartalomjegyzék
Életút[szerkesztés]
Budapesten érettségizett. 1945–46-ban a Duna-hidak építésvezetőségén műhelyfőnök (Margit híd újjáépítése). Közben a Felsőipariskolában technikusi képesítést szerzett. 1947-től 1954-ig a Magyar Optikai Művekben dolgozott. A Műszaki Egyetem (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) elvégzése után az egyetemen az energetikát oktatta mint meghívott előadó. 1969-től 1981-ig az Energiafelügyelet igazgatóhelyettese volt.
Nevéhez fűződik az első Heller-Forgó berendezés gépészeti tervezése. Kutatásaiban az égés és gázosítás elméletével foglalkozott. Tagja volt az MTA Energetikai Bizottságának.
Elismerései[szerkesztés]
- MTESZ-díj
- Segner-díj (Segner János András)
Fontosabb írásai[szerkesztés]
- A berendezések állagmegőrzésének, valamint az energiaveszteségek csökkentésének módszerei. Társszerzők: Klopfer Jenő és Szepesi Endre, Budapest, 1951)
- Energiafelügyeleti tanulmányok (Bp. 1979 - társszerző)
- Égés és robbanáselmélet. 1. (Budapest, 1980, 1984).
