Bánóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánóc (Bánovce nad Ondavou)
Bánovce nad Ondavou, žel.stanice.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Nagymihályi
Turisztikai régió Zemplén
Rang község
Polgármester Ľudmila Ďurčáková
Irányítószám 072 04
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám MI
Népesség
Teljes népesség 706 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 122 m
Terület 12,23 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bánóc (Szlovákia)
Bánóc
Bánóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 41′, k. h. 21° 49′Koordináták: é. sz. 48° 41′, k. h. 21° 49′
Bánóc weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánóc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bánóc (szlovákul: Bánovce nad Ondavou) község Szlovákiában a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagymihálytól 12 km-re délnyugatra az Ondava bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A község területén az újkőkortól fogva éltek emberek, ezt bizonyítják az itt előkerült kőkori, bronzkori leletek, kelta, dák és ősszláv településnyomok. 1329-ben az egri káptalan oklevelében említik először. 1342-ben Banoch néven szerepel okiratban. Első református temploma 1610-ben épült.

Vályi András szerint "BÁNÓCZ. Tót, és magyar népes falu Zemplén Vármegyében, birtokos Ura Gróf Smidek, és más Uraságok, lakosai katolikusok, ó hitűek, és többnyire reformátusok, fekszik Ondovához, közel, Pazditsnak is szomszédságában. Határja közép termékenységű, főzelékje jó, fája elég, második Osztálybéli." [2]

Fényes Elek szerint "Bánócz, tóth falu, Zemplén vármegyében, Vásárhely fiókja 281 r., 113 g. kath., 87 evang., 241 ref., 106 zsidó lak., reform. szentegyházzal, 943 hold termékeny szántófölddel, jó rétekkel. F. u. többen. Ut. p. Vecse" [3]

Zemplén vármegye monográfiája szerint "Bánócz, a mezőlaborcz–sátoraljaujhelyi vasútvonal mentén fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely, 118 házzal és 768 lakossal. Első írott nyomát 1344-ben találjuk, a mikor Bayonuch alakban a Suta család birtokaként említtetik. 1405-ben az Isépi, Cselei és a Dobi családok az urai. 1407-ben Kamonya Lőrinczet iktatják itt valamely rész birtokába. 1414-ben a Lesztemériek is birtokosok itt és 1450-ben a Pike család és Eszenyi Balázs is. 1474-ben Pesti Bálint, három évvel később Rikalf Zsigmond, a Herestényiek és a Csebiek is felmerűlnek. 1480-ban Bakócz Gáspárt és Menyhértet és 1498-ban Ujfalussi Jánost iktatják egyes részeibe. Kivülök még a Both, Tarkövi és Tibai családoknak is volt itt az időtájt kisebb birtokuk. 1559-ben Beyczy Ambrust, 1579-ben a Nyomárkayakat, 1589-ben Zymai Bankót, 1590-ben Bánóczy Simont találjuk a birtokosok között említve, míg az 1598-iki összeírás a következő birtokosokat sorolja fel: Vinnay Pál, Szobonya Miklós, Nyárády Albert, Suta János, Hegyi György, Vékey István és Mihály, Ladányi Boldizsár, Bánóczy Gergely, Daróczy Mihály és a Szirmayak. 1610-ben Eperjesy Györgyöt iktatják egyes részeibe, de kivüle a XVII. században még Daróczy Ferencznek és Oroszy Annának is van itt birtoka. A XVIII. században a gróf Szirmay, a Berczik, Kácsándy és Reviczky családok az urai, a XIX. század első felében pedig a Bánóczy, Reviczky, Lehótzky, Tarnay, Rithner, Budaházy, Hevesy, Vályi, Malonyay, Véges, Farkas, Lasényi, Ghillányi, Hazuga családok, Reviczky Imre, a Lehoczky család és gróf Schmidegh. Ez időszerint herczeg Lobkovitz Rudolfnak van itt nagyobb birtoka. A község a XV. században sokat szenvedett a cseh 22rablók garázdálkodásaitól. Vályi, 1796-ban megjelent munkájában, Barnótz néven említi. A község piaczán harangláb áll, melynek kis harangja állítólag az elpusztult Kupony község kápolnájából való. A falu régi református temploma 1610-ben, a mostani pedig 1870-ben épült. Több érdekes egyházi edénye van. Így egy úrasztali kehely, melyet Oroszy Anna 1612-ben, egy nagyalakú szép czinn-kanna, melyet Szabó István lazonyi lakos 1776-ban ajándékozott az egyháznak, egy aranyozott ezüst-tányér, czímerrel és K. N. betűkkel jelezve és egy újabb keletű aranyozott úrasztali kehely, melyet 1870-ben Kapossy István ajándékozott. Van itt sajt-gyár is, mely a Gelber Ulriké. Bánócz körjegyzőségi székhely és saját posta-, távíró- és vasúti állomása is van." [4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 721, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 758 lakosából 733 szlovák volt.

2011-ben 706 lakosából 669 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református temploma 1868-ban épült neoklasszicista stílusban, 1924-ben és 1955-ben megújították.
  • Római katolikus temploma 1998-ban épült.

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]