Az ördög ügyvédje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az ördög ügyvédje (latinul: advocatus diaboli) az az ember, aki egy vita vagy beszélgetés előrehaladásához vagy egy gondolat kifejtéséhez a normának ellentmondó véleményt képvisel. Általában egy érv teszteléséhez használják, hibái kiküszöbölésére. Eredete a középkorból származik, amikor az ördög ügyvédjének nevezett illető a kanonizálás ellen szólt, így fedve fel az esetleges szentté avatás ellen szóló érveket.

Eredet[szerkesztés]

A középkorban a katolikus egyház alkalmazásában állt a Hit promótere (támogatója; latinul: promotor fidei), avagy ismertebb nevén az ördög ügyvédje (advocatus diaboli). Feladata, hogy szkeptikus módon álljon egy személy csodatételeihez és hézagokat keressen a mellette szóló bizonyítékokban. Az ördög ügyvédjével szemben szólal fel az Isten ügyvédje (advocatus Dei), aki a személy pozitívumait sorolja fel. Ez a feladat ma már az Igazság promóterének feladata, aki felülvizsgálja az illető szentté avathatóságát.

A hivatalt V. Szixtusz pápa vezette be 1587-ben. Az első írásos dokumentum, melyben ez a hivatalnok előfordul, X. Leó pápa alatt Lorenzo Giustiniani kanonizálásáról szól.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Devil's advocate című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.