Automata felhúzás
Az automata felhúzás a karóráknál használt energiaellátási rendszer, melyben a karóra felhúzása az óra önkéntelen mozgása következtében történik.
Működése[szerkesztés]
Az alapötlet az, hogy ha az ember a karórát magánál tartja, a csuklóján viseli, akkor az óra mozgását át lehet alakítani az óra működését biztosító energiává. Az automata felhúzású órákban egy erre a célra szolgáló, viszonylagosan nagy tömegű, szabadon mozgó alkatrész található (például egy inga vagy lendkerék), amely egy tengelyen körbefordul az óra mozgása következtében, és ezzel a mozgásával egy áttételen keresztül feszít a mechanikus óramű hajtórugóján. A rugó túlfeszülését egy biztonsági rendszer akadályozza meg.
Az automata felhúzás által a mechanikus karórák ismét nagy népszerűségnek örvendenek. Léteznek kvarc óraműves karórák is, melyekben az inga egy generátort forgat, ez tölti fel elektromos árammal a működtető akkumulátort vagy kondenzátort.
A járástartalék az a mennyiség, amely megmutatja, mennyi ideig képes az óra működni mozgatás nélkül. A mechanikus óráknál ez általában 20–40 óra közötti időtartam, a kondenzátoros vagy akkumulátoros kvarcóráknál akár több hét vagy hónap is lehet.
Története[szerkesztés]
1931-ben a Rolex épített először önfelhúzós – perpetuál – szerkezetet a vízálló Oyster karórába, és azt világszerte szabadalmaztatta.[1]
További információk[szerkesztés]
- How does a self-winding watch work?. Electronics.howstuffworks.com
Források[szerkesztés]
- ↑ Jordan, Rob: robsrolexchronicle.blogspot.com – Rolex Patents the Oyster Perpetual in 1931 (angol nyelven). Rob's Rolex Chronicle, 2016. március 10. (Hozzáférés: 2024. január 22.)