Atlasz (építészet)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Atlasz pár, vagy atlaszok sora épületek horizontális elemeinek tartását szolgálják az oszlopokkal hasonló módon. Az építőművészetben ezek rendszerint az embernél nagyobb, izmos férfi alakját öltik és hasonlatosak a görög mitológiából ismert Atlasz, az égboltot megtartó titánhoz. Atlasz elnevezés helyett a rómaiak a telamon fogalmát használták.
Nőnemű párjaik a kariatidák, de tőlük eltérően a tartásuk előre görnyedt, karjuk a teher alatt van, így látványosan fejezik ki a vállaikon viselt teher súlyát. Alkalmazásuk nem korlátozódott az építészetben pusztán az antik görög, majd római korszakokra, hanem megvalósult a későbbi korokban, a reneszánsz, a barokk, a rokokó, a klasszicizmus illetőleg a neoreneszánsz és a neoklasszicizmus idején is. A 19. században a manierizmus ismertető jegyeit mutatják.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Atlant című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
|
Ez az építészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |