Aranykorona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az aranykorona egyrészt aranypénzt, másrészt a földterület gazdaságosságára utaló értéket jelent.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaországban a 14. században először vert aranypénz egy koronával, sok későbbi aranypénznek mintául szolgált. A németországi új 10 márkás aranyat is koronának (Krone) nevezték. Az aranykorona az Osztrák–Magyar Monarchiában 1900. január 1-jétől az ezüst alapú forint helyett bevezetett arany alapú pénzegység, a korona 10, 20, majd 100 koronás aranyból vert érméje. Az aranykorona 1927-ig maradt törvényes fizetőeszköz.

Oly aranyötvözetből verték, melynek kilenctizedrésze színarany, egy tizedrésze réz. 1 kg tiszta aranyból 328 tízkoronást vertek, tehát egy tízkoronás 3,04878 g színaranyat tartalmazott. 1 kg tiszta aranyból 164 húszkoronást vertek, tehát egy húszkoronás tömege 6,7750 g, amiből 6,09756 g színarany. A húszkoronás arany átmérője 21 mm., a 10 koronásé 19 mm.

Az aranykoronások képe egyforma. A képlapon (avers) látható a király alakja, a koronázási ruhában, Szent István palástjában, fején a szent koronával, jobb kezében a kormánypálca (jogar), baljában az aranyalma. A kép körül a körirat; «Ferencz József I. K. A. Cs. és M. H. S. D. O. Ap. Kir.» (azaz: Isten kegyelméből ausztriai császár és Magyar, Horvát, Szlavón és Dalmátországok apostoli királya). Az arany hátlapján (revers) van a magyar korona országainak egyesített címere a címertartó angyalokkal, a címer felett ezzel a felírással «Magyar királyság» alatta pedig ez áll «20 korona», illetőleg «10 korona». (V. ö. Kálnoki Henrik: Az új pénz; a valutaszabályozás népszerű kátéja. Budapest 1892.)

Földminősítési értékszám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai napig használatos földminősítési értékszám, egységnyi területű föld, (például 1 katasztrális hold) tiszta jövedelmének, vagyis termőképességének, fekvésének, művelhetőségének mutatója.

Magyarországon az 1850-ben kiadott „Császári Pátens”, majd az 1875. évi VII. törvénycikk alapján bevezetett „első magyar hozadéki kataszter” lett az alapja a földek közötti különbségtételnek, és a föld minőségi mutatói megállapításának. 1900-ig forintban határozták meg a föld jövedelmezőségét, utána pedig aranykoronában. Ez a rendszer aranykorona-értékben fejezi ki a földek közötti minőségi különbségeket, és ezen érték alapján fizettek a földtulajdonosok adót. Az aranykorona-érték megállapításának alapja, hogy e hozadéki földadókataszteri rendszerben a különböző művelési ághoz tartozó és különböző minőségű földek hozadékát, illetve tiszta jövedelmét igyekeztek meghatározni. Az 1870-es évek óta jelentősen megváltoztak a mezőgazdasági és általában a gazdasági viszonyok, ezért az aranykoronaérték, mint tényleges jövedelemszint, elavult, de relatív értékszámként továbbra is használatban maradt. Magyarországon 1 hektár átlagos aranykoronaértéke 19.

A talajok minőségének és termőképességének megállapítására talajbírálati eljárást dolgoztak ki (földértékelés, bonitálás). Hazánkban a földadót 1850-ben vezették be. Az adót a birtokosok bevallása és a hivatalok felvételei alapján vetették ki. A földek közötti különbségtételt és a föld minőségi mutatóinak a megállapítását lehetővé tevő első magyar hozadéki katasztert a földadó szabályozásáról szóló rendelet alapozta meg. Ez az aranykorona-értékben fejezi ki a földek közötti minőségi különbséget.

A jelenleg alkalmazott földértékelési rendszer két értékszámot vesz figyelembe: – a tulajdon viszonyoknak a szerepét a tulajdonszám érzékelteti, ami a talaj termékenységének kifejezője 1-100-ig – a természeti viszonyok összességének hatásához a talaj értéken kívül az éghajlati, domborzati, vízviszonyok mértékelése szükséges, melyek együttesen a termőhelyi értékszámot adják.

A Talaj értékszám meghatározásakor a talajosztály altípusaiból kell kiindulni. Ezekre vonatkozóan adják meg a talaj pontértékének alsó és felső határát, a változati tulajdonságok a részérték számok képviselik. Csökkentik a talajtípus értékszám készletét, mert a részérték számokat a tulajdonságok negatív hatások szerint alakították ki.

Ezeknek a feltételeknek kell megfelelni:

  • termelési értékszám
  • éghajlat
  • domborzat
  • vízviszonyok

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]