Angyal István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angyal István
Született Engel István
1928. október 14.
Magyarbánhegyes
Elhunyt 1958. december 1. (30 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Halál oka akasztás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Angyal István témájú médiaállományokat.

Angyal István (Magyarbánhegyes, 1928. október 14.Budapest, 1958. december 1.) az 1956-os forradalom szabadságharcosa, a budapesti Tűzoltó utcai csoport vezetője, a forradalmat követő megtorlás áldozata.[1]

A forradalom egyik legtisztábban idealista és legellentmondásosabb alakja: idealista kommunista volt, aki fellázadt a létező kommunizmus ellen, a kommunista rezsim egy újabb korszakában halálra ítélték, mégis mindhalálig ragaszkodott meggyőződéséhez.

Az 19891990 óta az 1956-os forradalom örökségéért folyó "kultúrharc"[2] baloldali résztvevőinek egyik gyakori érve Angyal baloldalisága (bár elutasítása a többpárti demokráciával szemben nem maradandó minta).

Élete 1956-ig[szerkesztés]

Békés megyei zsidó kisiparos és kiskereskedő család harmadik gyermeke volt, a negyedik polgári után iskoláit származása miatt nem folytathatta. 1944-ben édesanyjával és egyik nővérével az auschwitzi megsemmisítő táborba hurcolták. Nővérét az egész tábor előtt felakasztották, mert szökni próbált, anyja is a lágerben halt meg.

István túlélte a borzalmakat és Magyarországra visszatérve kommunista meggyőződésű lett, ettől az ideológiától várva a faji és osztálykülönbségek megszüntetését, bár a kommunista pártba soha nem lépett be. Megszerezte az érettségit, majd 1947-ben felvételt nyert a budapesti egyetem bölcsészkarára, magyar-történelem szakra, 1949-ben azonban, a Lukács-vita hullámai közepette – miután felszólalt a megtámadott Lukács György mellett – kitették az egyetemről.

Ezt követően lakatos lett a Budapesti Építőipari Lakatos Vállalatnál. 1951-ben Dunapentelén vasbetonszerelőnek tanult, munkájáért a Sztálin Vasmű építésében több, sztahanovistáknak járó elismerést kapott. Amikor 1953-ban új szellők kezdtek fújni[3] és Nagy Imre először lett miniszterelnök, visszafogták a nehézipar fejlesztési ütemét, Angyal is elvesztette a munkáját. A Közlekedési Építő Vállalat alvállalatához került, 1955-től 1956 októberéig építésvezetőként működött.

A megvalósult kommunista-szocialista rendszerből kiábrándult, ám továbbra is hitt Marx, Engels és Lenin tanaiban és abban, hogy alulról szervezve létrejöhet a "demokratikus", igazságos társadalom, bár a demokráciát, mint a forradalom sodrában is kiderült, nem többpártrendszerrel képzelte el.

Bár munkája másfelé vonta, aktívan részt vett a budapesti fiatal értelmiségi körök életében, irodalmi esteken, a Petőfi Kör ülésein. Barátai voltak többek közt Csongovai Per Olaf filmrendező ("Csolaf") és Gáli József, Eörsi István, Fejes Endre írók. 1956. október 6-án részt vett Rajk László újratemetésén és este a József Attila Színházban Gáli Szabadsághegy című darabjának izzó hangulatú bemutatóján.

Október 23-án Esztergomban volt munkája, de amikor meghallotta, hogy a MEFESZ és a Petőfi Kör tüntetést szervez, Budapestre utazott.

A forradalom idején[szerkesztés]

Részvétele a forradalom eseményeiben:

  • Október 23-án: A Bem-szobornál érte utol a tüntetést, a vonuló tömeggel a Parlamenthez ment. Este ott volt a Magyar Rádió ostrománál – kezdetben nem hitte, hogy a tömegre lőttek –, a sebesültszállításban és a lőszerrakodásban segédkezett. A Rádió elfoglalását a haladó fiatalok győzelmének ítélte.
  • Október 25-én részt vett a szovjet beavatkozás elleni "véres-zászlós tüntetésben". Csolaf barátjával együtt ő érte el, hogy a tömeg a semleges Jugoszlávia és ne az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége előtt tüntessen. Az ezután következő napokban forradalmi verseket, röpiratokat terjesztett és kötszert, élelmet szállított a harcolóknak és a rászorultaknak a Péterfy utcai kórházból. Eközben került kapcsolatba a Tűzoltó utca környékén harcoló felkelőkkel, akik lassan elfogadták parancsnokuknak.
  • Október 29-én Janza Károly honvédelmi miniszter és később Nagy Imre miniszterelnök is tárgyalt a Corvin köz és a Tűzoltó utcai csoport vezetőivel, köztük Angyallal és Csolaffal. A felkelők elutasították a fegyverletételt, legalábbis a szovjet csapatok kivonulásáig.[4]

Halála[szerkesztés]

Angyal Istvánt a budapesti Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel 1958. december 1-jén.[5]

Angyal István sírja Budapesten, az Új köztemetőben lévő 301-es parcellában.

Utóélete[szerkesztés]

  • Életéről 1996-ban Lugossy István "Angyal István – Tűzoltó utca 1956" címen színes dokumentumfilmet készített, amelyben Eörsi István és Mécs Imre emlékeznek az egykori szabadságharcosra.

Az Angyal és Kádár című Kornis-mű egy Kádár Jánosnéval készült interjú-sorozat alapján készült, amelyből kiderült: Kádár János felesége jelen volt Angyal István bírósági tárgyalásán.[8] A szovjetek november 4-i bevonulását követően, amikor Angyal és társai a Péterfy Sándor utcai kórház alagsorában szerkesztettek röpcédulákat, az egyik röpcédulán – cáfolva Moldova György állítását, miszerint "Angyal tisztelte Kádárt"[9] – ez állt:

Az árulók között utolsó a sorban: K Á D Á R J Á N O S! Bűnei ezerszer nagyobbak, mint minden elődjének: nemzetirtás, hazaárulás, gyávaság! A halottak nevében, a magyar és orosz nép halottai nevében egyaránt vádoljuk és vonjuk felelősségre Őt és gazdáit, a szovjet kormány felelős vezetőit!
– Angyal István saját kezű vallomása[10]

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékét őrzi 1996 óta Budapesten az Angyal István park az Üllői út, a Ferenc körút kereszteződésénél, a Ferenc körúti metróállomásnál.[11]

Érdekesség[szerkesztés]

  • 1956. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, amikor még folyt a harc a szovjetek ellen, a Tűzoltó utcaiak ellenőrizte házakra Angyal a magyar zászlók mellé a vörös zászlót is kitűzette, ezzel azt üzenve a szovjet katonáknak, hogy ők harcolnak a valódi munkásforradalom mellett.[12]
  • A megtorlás során később szintén kivégzett Tóth Ilonának és társainak legfőbb tevékenysége 1956. november 8-ától röpcédulák szerkesztése, előállítása, sokszorosítása és terjesztése volt, Angyal István irányításával.[13]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Eörsi István: Angyal István búcsúlevele, beszelo.c3.hu
  • Angyal István – bemutatása a Terror Háza tematikus oldalán (hozzáférés: 2012. július 22.)
  • Angyal István és Tűzoltó utcai felkelő csoport – Múlt-kor Történelmi Portál, 2005. október 21.
  • Angyal István – Életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban (hozzáférés: 2012. július 22.)
  • Ki volt Angyal István? – az indymedia.hu cikke Angyalról, 2005. október 19.]
  • Angyal István, a magyar zsidó ötvenhatos – mazsisz.hu, 2009. június 29.
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub, 2001.
  • Könyv az irodalomért. Ünnepi könyvhét 1991. [Kislexikon]. Összeáll. Nagy Csaba. [Bp.], Állami Könyvterjesztő Vállalat, [1991].