Angyal István (szabadságharcos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Angyal István szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Angyal István
Veteránok (3).jpg
Született Engel István
1928. október 14.
Magyarbánhegyes
Elhunyt 1958. december 1. (30 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Halál oka akasztás
Sírhely Új köztemető, Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Angyal István témájú médiaállományokat.

Angyal István (Magyarbánhegyes, 1928. október 14.Budapest, 1958. december 1.) az 1956-os forradalom szabadságharcosa, a budapesti Tűzoltó utcai csoport vezetője, a forradalmat követő megtorlás áldozata.[1]

A forradalom egyik legtisztábban idealista és legellentmondásosabb alakja: idealista kommunista volt, aki fellázadt a létező kommunizmus ellen, a kommunista rezsim egy újabb korszakában halálra ítélték, mégis mindhalálig ragaszkodott meggyőződéséhez.

Az 19891990 óta az 1956-os forradalom örökségéért folyó "kultúrharc"[2] baloldali résztvevőinek egyik gyakori érve Angyal baloldalisága (bár elutasítása a többpárti demokráciával szemben nem maradandó minta).

Élete 1956-ig[szerkesztés]

Békés megyei zsidó kisiparos és kiskereskedő család harmadik gyermeke volt, a negyedik polgári után iskoláit származása miatt nem folytathatta. 1944-ben édesanyjával és egyik nővérével az auschwitzi megsemmisítő táborba hurcolták. Nővérét az egész tábor előtt felakasztották, mert szökni próbált, anyja is a lágerben halt meg.

István túlélte a borzalmakat és Magyarországra visszatérve kommunista meggyőződésű lett, ettől az ideológiától várva a faji és osztálykülönbségek megszüntetését, bár a kommunista pártba soha nem lépett be. Megszerezte az érettségit, majd 1947-ben felvételt nyert a budapesti egyetem bölcsészkarára, magyar-történelem szakra, 1949-ben azonban, a Lukács-vita hullámai közepette – miután felszólalt a megtámadott Lukács György mellett – kitették az egyetemről.

Ezt követően lakatos lett a Budapesti Építőipari Lakatos Vállalatnál. 1951-ben Dunapentelén vasbetonszerelőnek tanult, munkájáért a Sztálin Vasmű építésében több, sztahanovistáknak járó elismerést kapott. Amikor 1953-ban új szellők kezdtek fújni[3] és Nagy Imre először lett miniszterelnök, visszafogták a nehézipar fejlesztési ütemét, Angyal is elvesztette a munkáját. A Közlekedési Építő Vállalat alvállalatához került, 1955-től 1956 októberéig építésvezetőként működött.

A megvalósult kommunista-szocialista rendszerből kiábrándult, ám továbbra is hitt Marx, Engels és Lenin tanaiban és abban, hogy alulról szervezve létrejöhet a "demokratikus", igazságos társadalom, bár a demokráciát, mint a forradalom sodrában is kiderült, nem többpártrendszerrel képzelte el.

Bár munkája másfelé vonta, aktívan részt vett a budapesti fiatal értelmiségi körök életében, irodalmi esteken, a Petőfi Kör ülésein. Barátai voltak többek közt Csongovai Per Olaf filmrendező ("Csolaf") és Gáli József, Eörsi István, Fejes Endre írók. 1956. október 6-án részt vett Rajk László újratemetésén és este a József Attila Színházban Gáli Szabadsághegy című darabjának izzó hangulatú bemutatóján.

Október 23-án Esztergomban volt munkája, de amikor meghallotta, hogy a MEFESZ és a Petőfi Kör tüntetést szervez, Budapestre utazott.

A forradalom idején[szerkesztés]

Részvétele a forradalom eseményeiben:

  • Október 23-án: A Bem-szobornál érte utol a tüntetést, a vonuló tömeggel a Parlamenthez ment. Este ott volt a Magyar Rádió ostrománál – kezdetben nem hitte, hogy a tömegre lőttek –, a sebesültszállításban és a lőszerrakodásban segédkezett. A Rádió elfoglalását a haladó fiatalok győzelmének ítélte.
  • Október 25-én részt vett a szovjet beavatkozás elleni "véres-zászlós tüntetésben". Csolaf barátjával együtt ő érte el, hogy a tömeg a semleges Jugoszlávia és ne az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége előtt tüntessen. Az ezután következő napokban forradalmi verseket, röpiratokat terjesztett és kötszert, élelmet szállított a harcolóknak és a rászorultaknak a Péterfy utcai kórházból. Eközben került kapcsolatba a Tűzoltó utca környékén harcoló felkelőkkel, akik lassan elfogadták parancsnokuknak.
  • Október 29-én Janza Károly honvédelmi miniszter és később Nagy Imre miniszterelnök is tárgyalt a Corvin köz és a Tűzoltó utcai csoport vezetőivel, köztük Angyallal és Csolaffal. A felkelők elutasították a fegyverletételt, legalábbis a szovjet csapatok kivonulásáig.[4]

Halála[szerkesztés]

Angyal Istvánt a budapesti Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel 1958. december 1-jén.[5]

Angyal István sírja Budapesten, az Új köztemetőben lévő 301-es parcellában.

Utóélete[szerkesztés]

Az Angyal és Kádár című Kornis-mű egy Kádár Jánosnéval készült interjú-sorozat alapján készült, amelyből kiderült: Kádár János felesége jelen volt Angyal István bírósági tárgyalásán.[8] A szovjetek november 4-i bevonulását követően, amikor Angyal és társai a Péterfy Sándor utcai kórház alagsorában szerkesztettek röpcédulákat, az egyik röpcédulán – cáfolva Moldova György állítását, miszerint "Angyal tisztelte Kádárt"[9] – ez állt:

Az árulók között utolsó a sorban: K Á D Á R J Á N O S! Bűnei ezerszer nagyobbak, mint minden elődjének: nemzetirtás, hazaárulás, gyávaság! A halottak nevében, a magyar és orosz nép halottai nevében egyaránt vádoljuk és vonjuk felelősségre Őt és gazdáit, a szovjet kormány felelős vezetőit!
– Angyal István saját kezű vallomása[10]

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékét őrzi 1996 óta Budapesten az Angyal István park az Üllői út, a Ferenc körút kereszteződésénél, a Ferenc körúti metróállomásnál.[11]

Érdekesség[szerkesztés]

  • 1956. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, amikor még folyt a harc a szovjetek ellen, a Tűzoltó utcaiak ellenőrizte házakra Angyal a magyar zászlók mellé a vörös zászlót is kitűzette, ezzel azt üzenve a szovjet katonáknak, hogy ők harcolnak a valódi munkásforradalom mellett.[12]
  • A megtorlás során később szintén kivégzett Tóth Ilonának és társainak legfőbb tevékenysége 1956. november 8-ától röpcédulák szerkesztése, előállítása, sokszorosítása és terjesztése volt, Angyal István irányításával.[13]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Eörsi István: Angyal István búcsúlevele, beszelo.c3.hu
  • Angyal István – bemutatása a Terror Háza tematikus oldalán (hozzáférés: 2012. július 22.)
  • Angyal István és Tűzoltó utcai felkelő csoport – Múlt-kor Történelmi Portál, 2005. október 21.
  • Angyal István – Életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban (hozzáférés: 2012. július 22.)
  • Ki volt Angyal István? – az indymedia.hu cikke Angyalról, 2005. október 19.]
  • Angyal István, a magyar zsidó ötvenhatos – mazsisz.hu, 2009. június 29.
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub, 2001.
  • Könyv az irodalomért. Ünnepi könyvhét 1991. [Kislexikon]. Összeáll. Nagy Csaba. [Bp.], Állami Könyvterjesztő Vállalat, [1991].