Alkoholszonda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Félvezető-érzékelős alkoholszonda használata

Az alkoholszonda olyan készülék, amelynek feladata a vizsgált személy (gépjárművezető, munkavállaló stb.) vére alkohol]artalmának meghatározása. Ez a kilélegzett levegő alkoholtartalmának mérésével történik, tehát közvetett úton határozzák meg a vér alkoholtartalmát.

Fajtái[szerkesztés]

A kémiai elven alapuló alkoholszondák[szerkesztés]

Ezt a mérési eljárást 1953 óta alkalmazzák. Az alkoholszonda voltaképpen kis üvegcső, amelybe a vizsgált személy belefúj. A cső 50%-os kénsavban oldott, híg káliumkromátot tartalmaz. Az üvegcsőben található vegyi anyag az alkoholgőz hatására elszíneződik: a keverékben található sárga káliumkromát az alkoholgőz hatására zöld krómmá alakul. Minél töményebb az alkoholgőz, annál hosszabb lesz az elzöldült rész a szondában. Ez a szonda csak egyszer használható. A kémiai alkoholszondás mérés számos hibalehetőséget hordoz. A kémiai alkoholszondát ma már csak szűrővizsgálatra használják, mivel elszíneződése nem bizonyítja hitelt érdemlően az alkoholfogyasztást. A negatív eredmény ugyanakkor kizárja az alkoholos befolyásoltság fennállását.

Félvezető-érzékelős alkoholszondák[szerkesztés]

A 21. század elején a félvezető-érzékelős elektronikus szondák (félvezető-érzékelők) a legszélesebb körben elterjedt szondák. Ezek a fémoxid rétegek gázérzékenységét hasznosítják. Mivel ez csak magas hőfokon számottevő, ezért a félvezető érzékelőkben a hordozóra felvitt fémoxid vékonyréteget kb. 300 C-ra hevítik.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]