Akinetikus mutizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az akinetikus mutizmus orvosi szakkifejezés annak leírására, hogy a beteg nem mozog (akinézis), nem beszél (mutizmus), és érzelmeket sem mutat. Az érzékelést és a gondolkodást nem érinti. Neurológiai szindróma, amit nem bénulás, hanem a motiváció hiánya okoz. Hátterében a frontális lebeny sérülése áll.

Okozhatja agydaganat, Creutzfeldt-Jakob-kór, vagy encephalitis lethargica, és lehet a mindkét oldali elülső agyi artéria területein bekövetkező agyi érkatasztrófa következménye is. Egyes neurotixikus drogok, például Tacrolimus és Cyclosporine is okozhatják. Egy másik lehetőség a cingulate gyrus leválása. Régebben ennek az elpusztítása a pszichózisok egy gyógymódja volt. Ennek sérülése akinézist, mutizmust, apátiát és a fájdalmas ingerek iránti közönyösséget okoz.[1]

A tünetek okai felismerhetők mágnesesrezonancia-képalkotással, vagy elektroenkefalográfiával. A gyulladásos megbetegedés az agy-gerincvelői folyadék vizsgálatával mutatható vagy zárható ki. Meg kell különböztetni a bezártságszindrómától, az éber kómától és a katatóniától.

A kilátások az okozó betegségtől függnek. Több hónapos akinetikus mutizmusból is van visszatérés, például az agysérülések gyógyulása vagy a vízfejűség kezelése esetén.

Neurofiziológiai bizonyítékok mutatják a gyrus cinguli anterior szerepét az akarat kialakításában. Ez egy agytekervény elülső része, ami a kéreg belső felszínén található, és sok szerző a frontális lebenyhez számítja. Az érzelmek és gondolatok találkozásának helye is.

Antonio Damasio évekig foglalkozott ezekkel a betegekkel. Egy nőbetege utólag mesélt arról, hogyan élte meg hallgatását és mozdulatlanságát. A bezártságszindrómától eltérően nem érezte bezárva magát. Mindent értett, de egyes emlékei hiányoztak abból az időből. Nem érzett ijedtséget vagy félelmet, nem szenvedett a kommunikáció hiányától. Nem voltak érzelmi reakciói. Csak a hajtóerő, a motiváció hiányzott belőle arra, hogy bármit mondjon vagy tegyen.[2] Francis Crick úgy fogalmazta meg, hogy ez a nő elvesztette az akaratát.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fix JD. Neuroanatomy. 4th ed.
  2. Damasio: Ich fühle, also bin ich. Die Entschlüsselung des Bewusstseins. List 2000, 126-128
  3. Crick: Was die Seele wirklich ist. Die naturwissenschaftliche Erforschung des Bewusstseins. Artemis & Winkler 1994, 327