Agrobank Rt.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Agrobank
Típus üzleti vállalkozás
Alapítva 1987
Megszűnt 1996 (Egyesült a Mezőbankkal)
Vezetők Kunos Péter; Kovács Mihály
Iparág pénzügyi szolgáltatás
Forma részvénytársaság
Termékek E-hitel
SablonWikidataSegítség

Az Agrobank (teljes nevén Agrár Innovációs Bank Rt.) egy magyarországi pénzintézet volt. A pénzintézet leginkább arról vált ismertté, hogy az állami szerepvállalással nyújtott hiteleit sajátos, később törvénytelennek bizonyult feltételekhez kötötte. Az Agrobankhoz fűződik az egyik rendszerváltás utáni bankpánik is, amely végül teljesen ellehetetlenítette a vállalkozást. A bank vezetőit később elítélték.

A bank története[szerkesztés]

Megalakulás és korai történet[szerkesztés]

Az Agrobank 1987-ben alakult 1,5 milliárd forintos tőkével, mint az Agrár Innovációs Bank Betéti Társulás jogutódja. Vezérigazgatója 1992-től kezdve volt Kunos Péter. Még ebben az évben az állam a bankkonszolidáció keretében 3,6 milliárd forint értékben jutott üzletrészhez a magánbankban. A további tőkejuttatások (1992-ben 2 milliárd forint tőkeemelés; 1994-ben 800 milliós tőkeinjekció) állami tulajdonlást eredményeztek a pénzintézetben, így a szabálytalanságok elkövetése idején az Agrobank többségi állami tulajdonban állt. Az állam azonban nem kontrollálta megfelelően a többségi tulajdonában lévő pénzintézet tevékenységét.

Az E-hitelek[szerkesztés]

Az Antall-kormány az államszocialista rendszer által felhalmozott állami vagyon gyors privatizálást szerette volna végrehajtani úgy, hogy a nemzeti vagyon minél nagyobb része jusson belföldi tulajdonosok birtokába. A magyar vállalkozóknak ebben az időszakban azonban még nagyon kevés tőkéjük volt, a bankszektor pedig még kiforratlan volt, ezért a kormány úgy döntött, hogy egy új hitelkonstrukcióval kísérli meg a magyar vásárlókat a külföldiekkel szemben helyzeti előnybe hozni. A hitel hosszú futamidőre szólt (8-10 év), ám kamata igen alacsony, mindössze 4-7% volt. A hitelkonstrukciót Egzisztencia-hitelnek (röviden E-hitel) nevezték el, az igénybe vevők a hitelt üzletrészek vásárlására fordíthatták. Az E-hitelt a bankok értékesítették, az MNB refinanszírozóként vállalt szerepet. A bankok számára az ügylet ebben a formában jelentős kockázattal járt, miközben nyereségük az állami előírások miatt csak minimális lehetett, ezért a pénzintézetek nem kapkodtak az E-hitelt igénylő ügyfelek után.

Az Agrobank vezetése olyan üzleti formulát alakított ki, amelyet a bíróság később törvénysértőnek ítélt. A hitelezett a hitelért cserébe a bank által meghatározott vállalkozások számára (többnyire a bank vezetőinek és alkalmazottainak tulajdonában álló, adóparadicsomokban bejegyzett cég) csekély összegért vagy ingyen átadta az újonnan megszerzett cég kisebbségi tulajdonrészét, majd az E-hitel visszafizetése után ezt a kisebbségi tulajdonrészt is megvásárolta. Ezzel a bank a vezetők szerint mérsékelte az üzleti kockázatát, hiszen beleláthatott a vállalkozás üzletmenetébe, másrészt a később értékesítendő üzletrésszel növelte szerepvállalásának nyereségét. (A bank bedőlése miatt már soha nem derül ki, hogy az adóparadicsomokban bejegyzett fedőcégek valóban az Agrobank számára utalták volna a nyereségből és üzletrészeik eladásából származó jövedelmeket, vagy pedig az őket tulajdonoló bankvezetők személyes vagyonát gyarapították volna.) A bank vezetése így jogosulatlan előnyhöz jutott, hiszen személyes tulajdonukban álló vállalkozásaik gyarapodtak, a hitelfelvevő viszont az állami elképzeléseknél jóval nagyobb pénzügyi teherrel tudta csak megszerezni a tulajdont. A pénzügyi konstrukció eredeti céljának ez a kiforgatása ellentétes volt az állam szándékával. 1994. november 8-án a belügyminiszter tiltakozó levelet küldött a pénzügyminiszternek kérve, hogy a szabálytalan hitelezési gyakorlatot állítsa le.

A bank összeomlása[szerkesztés]

Az ügyészség 1994-ben érkezett bejelentések után kezdett foglalkozni az Agrobank gyakorlatával. A hitelezési gyakorlatot az ügyészség vesztegetésként fogta fel, amelynek kiharcolásával a bankvezetők (a tulajdonukban álló cégeken keresztül) saját magukat juttatták anyagi előnyhöz a bánatpénz elvesztésének határideje által szorongatott hitelkérővel szemben. Az ügyészség feljelentette az Agrobank vezetőit, akiket 1994. november 4-én rendőrök kísértek be kihallgatásra az bíróságra. A bíróság folyosóján újságírók fényképezték és TV-stábok filmezték, amikor a bankvezetőket a rendőrök (a szabadlábra helyezési eljárás keretében) bilincsbe verték. A megbilincselt és rendőrök által elvezetett bankárok képei körbejárták a sajtót. November 15-én a bank vezetőit a rendőrség végül őrizetbe vette és nyomozást rendelt el. A megingott bizalmú ügyfelek a következő napokban 7,2 milliárd forintnyi betétet vettek ki a bankból. A bank vezetői 1995 tavaszán azt ajánlották a többségi tulajdonos államnak, hogy mondjon le tulajdonrészéről, mivel az amúgy is értéktelenné vált.[1] Erre az állam azonban nem volt hajlandó. (A bank megroppanása után az Agrobank elnöki tisztjét betöltő Kovács Mihályt még aranycsempészet miatt is letartóztatták.)[1]

Az Agrobank beleroppant vezetőinek és betéteseinek elvesztésébe. Az 1995-ös üzleti évet a pénzintézet 8,2 milliárd forintos veszteséggel zárta, vagyona pedig mindössze -5,2 milliárd forintra rúgott.[2] Az Agrobank 1995. december 31-vel beolvadt a Mezőbankba, és Mezőbank néven működött tovább.[3]

1997-ben az Agrobank vezérigazgatóját az első fokú bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a vádak alól.[4] Az ügyészség azonban fellebbezett és a másodfokon eljáró bírói testület Kunos Pétert 1998-ban két és fél év szabadságvesztésre ítélte 11 rendbeli vesztegetés miatt.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Neményi László: Gazdaság, rendőrség, jogállam (magyar nyelven). Beszélő, 1996. (Hozzáférés: 2015. május 19.)
  2. AGROBANK-MEZŐBANK HÁZASSÁG - A konszolidáció vége? (magyar nyelven). Figyelő, 1996. január 10. (Hozzáférés: 2015. május 19.)[halott link]
  3. HVG 1996. 32. sz. 51. old.
  4. Hétfőn tárgyalja a Legfelsőbb Bíróság Kunos Péter felülvizsgálati kérelmét (magyar nyelven). Origo, 1999. április 10. (Hozzáférés: 2015. május 19.)
  5. Makáry: Kunos Péter feltételesen szabadlábon (magyar nyelven). Index, 2000. február 24. (Hozzáférés: 2015. május 28.)

Források[szerkesztés]