Achille Fould

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Achille Fould
Achille Fould BNF.jpg
Született 1800. november 17.[1][2][3][4][5][6]
Párizs
Elhunyt 1867. október 5. (66 évesen)[1][2][3][4][6]
Laloubère
Állampolgársága francia
Házastársa Henriette Goldschmidt
Gyermekei
  • Adolphe-Ernest Fould
  • Gustave Fould
  • Juliette Fould
Szülei Charlotte Brull
Beer Léon Fould
Foglalkozása
  • politikus
  • bankár
  • pénzember
Tisztség
  • list of Finance Ministers of France (1861. november 14.–1867. január 20.)
  • list of Finance Ministers of France (1851. december 3.–1852. január 22., François-Xavier Joseph de Casabianca, Jean-Martial Bineau)
  • list of Finance Ministers of France (1851. április 10.–1851. október 26., Charles Le Bègue de Germiny, Antoine Blondel)
  • list of Finance Ministers of France (1849. január 31.–1851. január 24., Hippolyte Passy, Charles Le Bègue de Germiny)
  • francia nemzetgyűlés tagja
  • Második Francia Császárság szenátusának tagja
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
Sírhely Père-Lachaise temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Achille Fould témájú médiaállományokat.

Achille Fould (Párizs, 1800. november 17.Tarbes, 1867. október 5.) francia államférfi.

Élete[szerkesztés]

Beer Léon Fould fia. Mint a Fould, Oppenheim és társa cég alatt nyitott bankháznak tagja, már Lajos Fülöp idején is befolyásra emelkedett és 1842-től 1848-ig a képviselőháznak volt kormánypárti tagja. 1848-ban III. Napóleon zászlójához csatlakozott és 1849-ben újraválasztották a törvényhozó testületbe. Mint pénzügyi kapacitás csakhamar előtérbe lépett és már 1849. október 31-én elnyerte a pénzügyi tárcát. 1851. október 14-én ugyan leköszönt, de az államcsíny után újra elvállalta ezt a tárcát, melytől azonban a Bourbonok birtokainak lefoglalását ellenző magatartása miatt 1852 januárjában meg kellett válnia. Mint pénzügyminiszter többrendbeli érdemet szerzett, részt vett a Credit Mobilier megalapításában, a levélportó szabályozásában, a földadó méltányosabb elosztásában stb. Napóleon császár, méltatva tehetségeit, nemsokára szenátorrá, majd 1855)-ben államminiszterré és a titkos tanács tagjává tette. Az 1860-iki pénzügyi válság napjaiban Fould lemondott állásairól és emlékiratot terjesztett a császár elé, melyben Franciaország pénzügyét sötét színben ecsetelte és arra kérte a császárt, hogy jövőre a törvényhozó testület hozzájárulása nélkül ne rendeljen el rendkívüli kiadásokat. Napóleon megfogadta tanácsát és 1861. november 14-én megint pénzügyminiszterré tette. Ebben az állásban 1867. január 19-ig bírta a császár bizalmát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Le Figaro, 1867. október 8., http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k2708911/f2.zoom.r=
  2. ^ a b http://www.senat.fr/senateur-2nd-empire/fould_achille_marcus0219e2.html
  3. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12459740h
  4. ^ a b Sycomore, 2017. október 9., Achille, Marcus Fould, 11199
  5. Léonore database, 2017. október 9., LH/1008/55, Achille Fould
  6. ^ a b Encyclopædia Britannica Online, biography/Achille-Fould, Achille Fould, 2017. október 9.

Források[szerkesztés]