Abay Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Abay Gyula
Született Neubauer Gyula
1891. augusztus 15.[1]
Budapest
Elhunyt 1978. augusztus 29. (87 évesen)[1]
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása akadémikus, közgazdász
Sírhely Új köztemető, Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Abay Gyula témájú médiaállományokat.

Abay Gyula, 1943-ig Neubauer Gyula (Budapest, 1891. augusztus 15.Budapest, 1978. augusztus 29.)[2] közgazdász, statisztikus, miniszteri tanácsos, egyetemi tanár, az MTA és a Szent István Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Iskolai tanulmányait Budapesten és Iglón végezte. 1913-ban szerzett jogi diplomát a budapesti tudományegyetem jogi karán. 1909-től a Dohányjövedéki Központ Igazgatóságánál dolgozott gyakornokként,[2] később gazdasági előadóként, egyetemi tanári kinevezéséig. 1914-ben bevonult katonának. Az első világháborúban történt sebesülése miatt 1915-ben leszerelték. 1917-től a Magyar Közgazdasági Társaság tagja. 1918-ban az Új Nemzedék belső munkatársa, valamint a Magyar Nemzetvédelmi Szövetség, a Magyar Területvédő Liga és 1919-ben a Keresztény Nemzeti Párt egyik alapítója.

1918-ban jelent meg első tudományos dolgozata a breslaui Nord und Süd című folyóiratban. Ez a jövő államáról szóló államtudományi értekezésének kivonata volt. 1918. novemberben a Közgazdasági Szemle jelentette meg a pénz válságáról szóló tanulmányát. 1927-ben a határhaszonelmélet bírálatáról írott könyve alapján a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi kara 1928-ban egyetemi magántanárrá habilitálta. 193031-ben külföldi folyóiratok részletekben közölték e munkáját. 192930-ban állami ösztöndíjasként egy évig Berlinben, 193031-ben egy évig Londonban tanult közgazdaságtant. 1933-ban az angol Royal Economic Society, később az amerikai Econometric Society, valamint a párizsi Institut International de Sociologie választotta tagjává. 1938-ban a pécsi egyetem jogi karának nyilvános rendkívüli tanára, 1944-ben az egyetem közgazdasági és statisztikai tanszékének nyilvános rendes tanárává nevezték ki.

194647-ben a jogi kar dékánja, 194748-ban prodékánja volt.[2] 1948-ban az egyetemről kényszernyugdíjazták, 1949-ben az MTA tanácskozó taggá minősítette. 1952-ben megvonták nyugdíját, később csökkentetten ismét kapott. A kevés nyugdíj miatt 195253-ban a komlói Szénbányászati Trösztnél statisztikusként,[2] 195556-ban a pécsi Vízügyi Igazgatóságnál könyvelőként dolgozott.

Abay Neubauer Gyula sírja Budapesten. Új köztemető: 46/3-1-308

1956-os tevékenységéért 1957-ben koncepciós perben 6 évi börtönbüntetésre ítélték. 1957. májustól 1959. áprilisig büntetését töltötte, ekkor amnesztiával szabadult. A váci börtönben írta meg Oeconomia Aeterna című művét, melynek kiadására élete végéig nem kerülhetett sor.[2] 1958-ban az MTA kizárta tagjai sorából. 1989-ben az MTA rehabilitálta, helyreállította akadémiai levelező tagságát. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1991 novemberében születésének 100. évfordulója alkalmából megemlékezést rendezett tiszteletére, 1998-ban pedig egykori pécsi lakóházán (Király utca 1.[2]) emléktáblát helyezett el a JPTE Baráti Köre.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A határhaszonelmélet bírálata (Pécs, 1927)
  • A magyar társadalom osztálytagozódása (Budapest, 1941)
  • Nemzetiségi elv és magyarság (Pécs, 1943)
  • A világyazdaság újjáépítése a háború után (Budapest, 1943)
  • A világgazdaság válaszúton. A Budapesti Szabadegyetemen tartott tíz előadás (Budapest, 1943)
  • Bevezetés a statisztika tudományába (Pécs, 1945)
  • Oeconomia Aeterna (Pécs, 2001)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00018.htm, Abay Neubauer Gyula, 2017. október 9.
  2. a b c d e f Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 21. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Forrás[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon
  • Magyar katolikus lexikon

Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk. Rózsa Dávid. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár, 2014. 41–43. o. ISBN 978-963-235-449-1

További információk[szerkesztés]

  • Fejezetek a Pécsi Egyetem történetéből (szerk. Csizmadia Andor, Pécs, 1980)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]