A vád tanúja (film)
| A vád tanúja (Witness for the Prosecution) |
|
| 1957-es amerikai film | |
|
|
|
 |
|
| Rendező | Billy Wilder |
| Producer | Arthur Hornblow Jr. |
| Alapmű | Agatha Christie: A vád tanúja |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Larry Marcus Billy Wilder Harry Kurnitz |
| Főszerepben | Tyrone Power Marlene Dietrich Charles Laughton |
| Zene | Matty Malneck Ralph Arthur Robert |
| Operatőr | Russell Harlan |
| Vágó | Daniel Mandell |
| Jelmeztervező | Joe King |
| Díszlettervező | Alexandre Trauner |
| Gyártás | |
| Gyártó | Edward Small Productions Theme Pictures[1] |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol német |
| Játékidő | 116 perc |
| Költségvetés | 3 000 000 dollár (becsült)[2] |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  United Artists |
| Bemutató | 1957. december 17.[1] 1958. január 30. |
| Korhatár |  12 év |
| Bevétel |  9 000 000 dollár[2] |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A vád tanúja témájú médiaállományokat.
|
|
A vád tanúja (Witness for the Prosecution) Billy Wilder 1957-ben bemutatott filmdrámája, mely Agatha Christie azonos című színdarabja alapján készült.[3] A főszerepeket Tyrone Power, Marlene Dietrich, Charles Laughton és Elsa Lanchester alakítja.
Az izgalmas végkifejletű történetet nagy titoktartás mellett forgatták, hogy a cselekmény ne derülhessen ki.[4] A film kiváló recenziókat kapott, a kritikusok dicsérték.[5] Az Amerikai Filmakadémia hat kategóriában jelölte Oscar-díjra, melyek közül azonban egyet sem nyert el. Elsa Lanchester alakítását a legjobb női mellékszereplőnek járó Golden Globe-díjjal jutalmazták. Wilder alkotását az Amerikai Filmintézet (AFI) beválasztotta a tíz legjobb tárgyalótermi dráma közé.[6]
Tartalomjegyzék
Cselekmény[szerkesztés]
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Sir Wilfred Robarts neves ügyvédet nemrég engedték ki a kórházból, ahol szívrohama miatt kezelték. Lábadozását egy szigorú nővér segíti. Sir Wilfredet felkeresi Leonard Vole, akit egy gazdag asszony, Emily French meggyilkolásával vádolnak. A bizonyítékok egyértelműen Vole ellen szólnak. Sir Wilfred a nővéri utasítás ellenére elvállalja a férfi védelmét. Találkozik Vole feleségével Christine-nel, aki nem szolgál alibivel férje számára. Sir Wilfred meglepetésére a vád idézi be tanúként a tárgyalásra Christine-t. A tárgyaláson kiderül, hogy Christine még férjnél volt, mikor összeházasodott Vole-lal. Christine végül elmondja: Vole bevallotta neki, hogy megölte az idős hölgyet.
Később egy titokzatos nő keresi meg Sir Wilfredet: az esettel kapcsolatban tud információkkal szolgálni. A személyes találkozón leveleket ad át az ügyvédnek, melyeket Christine szeretőjének Maxnek írt. A nő szerint Christine a levelek miatt hazudott a tárgyaláson. Az esküdtszék felmenti a vád alól Vole-t.
De Sir Wilfredet nyugtalanítja az ítélet: túl kerek minden. Mikor a tárgyalóteremben Christine négyszemközt marad Sir Wilfreddel elmondja, hogy ő volt a titokzatos nő és a levelek hamisítványok. A vád tanújaként tett vallomása az igazság: Emily Frenchet valóban Vole gyilkolta meg. Christine tudta, hogy egy feleség vallomásának kevésbé hinnének, ha védi férjét. Ezért arra gondolt, hogy a vád oldalán fellépve próbálta megmenteni Vole-t, a hamis levelek a szavahihetősége megkérdőjelezésére szolgáltak. Elmondja, hogy mindezt azért tette, mert szereti Vole-t.
Ekkor Vole lép a tárgyalóterembe, közömbösen erősíti meg Christine szavait. Egy fiatal nő megy oda Vole-hoz, aki átkarolja. Christine rádöbben, hogy Vole kihasználta. Épp indulnának, de Christine kést ragad és leszúrja Vole-t. Sir Wilfred ezután azt mondja a nővérnek, hogy most fel kell készülnie Christine védelmére.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Szereplők[szerkesztés]
- Tyrone Power (Leonard Vole)
- Marlene Dietrich (Christine Vole/Helm)
- Charles Laughton (Sir Wilfred Robarts)
- Elsa Lanchester (Miss Plimsoll)
- John Williams (Brogan-Moore)
- Henry Daniell (Mayhew)
- Una O'Connor (Janet McKenzie)
- Norma Varden (Emily French)
- Ian Wolfe (Carter)
- Torin Thatcher (Mr. Myers)
- Francis Compton (bíró)
- Philip Tonge (Hearne felügyelő)
- Ruta Lee (Diana)
Háttér[szerkesztés]
Leonard Vole szerepére eredetileg William Holdent kérték fel, de nem tudta elvállalni. Wilder és a producer Arthur Hornblow Jr. ekkor Powert keresték meg, aki először elutasította a felkérést. Wilder viszont így nem vállalta a filmet, mert szüksége lett volna egy sztárra. A producer 300 000 dollárt és a bevétel 1%-át ajánlotta Powernek, aki végül igen mondott. A szerep kapcsán felmerült Gene Kelly, Kirk Douglas, Glenn Ford, Jack Lemmon és Roger Moore neve is.[7] A film Tyrone Power utolsó mozifilmje lett: nem sokkal a film elkészülte után a Solomon and Sheba (1958) forgatása idején hunyt el.
A film legtöbb jelenetét a Metro–Goldwyn–Mayer stúdiójában forgatták 1957 nyarán, a külső felvételek egy részét Angliában rögzítették. A bírósági jelenethez egy teljes tárgyalótermet építettek a londoni központi bűnügyi bíróság, az Old Bailey mintájára.[4]
A forgatókönyvet Wilder Larry Marcusszal és Harry Kurnitzcal közösen írta, mely több helyen is eltér az eredeti színdarabtól: számos jelenet játszódik a tárgyalótermen kívül és Leonard Vole figurája helyett a hangsúly inkább Robartsra, az ügyvédre helyeződik, valamint Miss Plimsoll figurája sem szerepelt az eredeti darabban.
A történet csattanóját olyannyira titokban tartották, hogy a befejezést maguk a színészek sem ismerték, csak a forgatás végén kapták kézhez az utolsó jelenetet tartalmazó 10 oldalas forgatókönyvrészt.[4] A forgatás idején még egy tábla is figyelmeztetett mindenkit a titoktartásra. Mikor Londonban a brit királyi családnak levetítették a filmet, még nekik is ígéretet kellett tenniük, hogy nem árulják el másnak a történet végét.[4]
Laughton szerepe megformálásához a monokli ötletét saját ügyvédjétől, Florance Guedellától vette, aki a tanúmeghallgatások során előszeretettel játszott monoklijával. Állítólag Laughton, hogy biztos legyen abban, hogy el tud játszani egy szívbeteg férfit, egyszer a saját medencéjében színlelt rosszullétet: a színészt felesége, Elsa Lanchester és egyik vendégük húzta ki a vízből. Felesége a filmben az őt ápoló nővért, Miss Plimsollt alakította.[4]
A Janet McKenzie-t alakító Una O'Connor korábban már szerepelt a darab Broadwayn bemutatott színpadi változatában – ugyanebben a szerepben.
Magyar kritikai visszhang[szerkesztés]
„Wilder módszerének egyik erőssége az is, hogy mindig kitűnő színészekkel dolgozik. Ezúttal Charles Laughton áll a középpontban. Most is lenyűgöző. A nagy egyéniségek áradó komédiázó kedvével alakít egy „nagymenő” védőügyvédet. Marlene Dietrich és Tyrone Power jellemábrázoló képességük latbavetésével bizonygatják, hogy nemcsak filmsztárok, hanem igazi színészek. S ez nem keveset jelent olyan partner mellett, mint Laughton.” – Karsai Kulcsár István kritikája a Filmvilágban[8]
Díjak, jelölések[szerkesztés]
Oscar-díj (1958)[szerkesztés]
- jelölés: Arthur Hornblow Jr. (legjobb film)
- jelölés: Billy Wilder (legjobb rendező)
- jelölés: Charles Laughton (legjobb férfi főszereplő)
- jelölés: Elsa Lanchester (legjobb női mellékszereplő)
- jelölés: Daniel Mandell (legjobb vágás)
- jelölés: Gordon Sawyer (legjobb hang)
Golden Globe-díj (1958)[szerkesztés]
- díj: Elsa Lanchester (legjobb női mellékszereplő)
- jelölés: legjobb filmdráma
- jelölés: Billy Wilder (legjobb rendező)
- jelölés: Charles Laughton (legjobb férfi főszereplő – filmdráma)
- jelölés: Marlene Dietrich (legjobb női főszereplő – filmdráma)
BAFTA-díj (1959)[szerkesztés]
- jelölés: Charles Laughton (legjobb külföldi színész)
Directors Guild of America (1958)[szerkesztés]
- jelölés: Billy Wilder (legjobb rendezés)
Edgar Allan Poe-díj (1958)[szerkesztés]
- jelölés: Billy Wilder és Harry Kurnitz (legjobb film)
Laurel-díj (1958)[szerkesztés]
- 2. helyezett: Marlene Dietrich (Arany Laurel (legjobb drámai színésznő))
- jelölés: Arany Laurel (legjobb dráma)
Források[szerkesztés]
- ^ a b Witness for the Prosecution (angol nyelven). American Film Institute. (Hozzáférés: 2010. május 6.)
- ^ a b Witness for the Prosecution (angol nyelven). Box office/business. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. május 5.)
- ↑ A színdarabot Christie saját 1925-ben megjelent azonos című novellájából írta.
- ^ a b c d e Witness for the Prosecution (angol nyelven). Trivia. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. május 5.)
- ↑ Witness for the Prosecution (angol nyelven). Notes. Turner Classic Movies. (Hozzáférés: 2010. május 6.)
- ↑ Top 10 Courtroom Drama (angol nyelven). AFI's 10 Top 10. American Film Institute. (Hozzáférés: 2010. május 5.)
- ↑ Tyrone Power (angol nyelven). Biography. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. május 6.)
- ↑ Karcsai Kulcsár István (1981). A vád tanúja (magyar nyelven). Filmvilág XXIV (02), 61. o.
- Witness for the Prosecution (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. május 5.)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A vád tanúja a PORT.hu-n (magyarul)
