A szerelem háromszögelmélete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A szerelem háromszögelmélete Robert J. Sternberg (1988) interakciós modellje szerint értelmezve: a szerelem érzése három összetevőből, az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés komponenséből áll. Az intimitás az érzelmi összetevő, a szenvedély a motivációs, az elköteleződés pedig a kognitív elem.

Dimenziók[szerkesztés]

  • Intimitás

A kapcsolati közelséget és a kötődési érzelmeket jelenti. Az önfeltárás során megmutatunk magunkból valami személyeset, megosztjuk érzelmeinket, történeteinket, azzal a várakozással, hogy a másik is ugyanezt teszi.

  • Szenvedély

Az a belső késztetés, motivációs hajtóerő, ami a szerelem létrejöttéhez szükséges: a fizikai vonzerő, az erotikus érdeklődés, a szexuális beteljesedés, valamint a „szerelmesség” romantikus érzését foglalja magában.

  • Elkötelezettség

A kognitív komponens, amely azt jelenti, hogy döntést hozunk arról, hogy hajlandóak vagyunk-e időt és energiát áldozni azért, hogy egy adott kapcsolatba belépjünk, vagy benne maradjunk. Ez a komponens tehát egy rövid és egy hosszú távú aspesktust is tartalmaz. A kettő nem jár feltétlenül együtt: előfordul, hogy beleszeretünk valakibe, de mégsem köteleződünk el és fordítva: vannak olyanok is, akik elköteleződnek, anélkül, hogy beleszeretnének a másikba.

Típusai[szerkesztés]

Sternberg szerint a legtöbb szerelmi kapcsolat a három elsődleges összetevő (intimitás, szenvedély, elköteleződés) változatos keverékeként írható le, s ha egy vagy két elem dominál úgy különböző szerelmi típusok jönnek létre. A szerelem három komponensének kombinációi nyolc különböző fajta szerelmet eredményeznek.

Intimitás Szenvedély Elkötelezettség
Nincs szerelem alacsony alacsony alacsony
Szeretet magas alacsony alacsony
Fellobbanó szerelem alacsony magas alacsony
Romantikus szerelem magas magas alacsony
Kihűlt / Üres szerelem alacsony alacsony magas
Társszerelem magas alacsony magas
Vak szerelem alacsony magas magas
Beteljesült szerelem magas magas magas

Sternberg úgy véli, hogy csak akkor lehetséges a szerelem legkiegyensúlyozottabb formájának a „beteljesült szerelemnek” létrejötte, ha tudatosan dolgozunk a fenntartásán. El kell fogadni, hogy egy kapcsolat sosem tökéletes, hogy folyton változik, és meg kell tanulni megbocsátani partnerünk hibáit. A legtöbb kapcsolat a három összetevő változatos keverékét foglalja magában, s valahol a tiszta típusok között helyezkedik el. A szerelem típusainak változatossága arra figyelmeztet, hogy az érzelmek természete idővel változhat, s az érzelmek az egyes embereknél eltérőek lehetnek.

Források[szerkesztés]

Bányai É., Varga K. Affektív pszichológia: az emberi késztetések és érzelmek világa : egyetemi tankönyv. Budapest: Medicina, 2013

Atkinson R. C., Hilgard E. Pszichológia Budapest: Osiris Kiadó, 2005