Ugrás a tartalomhoz

A szerelem háromszögelmélete

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szerelem háromszögelmélete Robert J. Sternberg (1998) interakciós modellje szerint értelmezve: a szerelem érzése három összetevőből, az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés komponenséből áll. Az intimitás az érzelmi összetevő, a szenvedély a motivációs, az elköteleződés pedig a kognitív elem.

  • Intimitás

A kapcsolati közelséget és a kötődési érzelmeket jelenti. Az önfeltárás során megmutatunk magunkból valami személyeset, megosztjuk érzelmeinket, történeteinket, azzal a várakozással, hogy a másik is ugyanezt teszi.

  • Szenvedély

Az a belső késztetés, motivációs hajtóerő, ami a szerelem létrejöttéhez szükséges: a fizikai vonzerő, az erotikus érdeklődés, a szexuális beteljesedés, valamint a „szerelmesség” romantikus érzését foglalja magában.

  • Elkötelezettség

A kognitív komponens, amely azt jelenti, hogy döntést hozunk arról, hogy hajlandóak vagyunk-e időt és energiát áldozni azért, hogy egy adott kapcsolatba belépjünk, vagy benne maradjunk. Ez a komponens tehát egy rövid és egy hosszú távú aspektust is tartalmaz. A kettő nem jár feltétlenül együtt: előfordul, hogy beleszeretünk valakibe, de mégsem köteleződünk el és fordítva: vannak olyanok is, akik elköteleződnek, anélkül, hogy beleszeretnének a másikba.

Sternberg szerint a legtöbb szerelmi kapcsolat a három elsődleges összetevő (intimitás, szenvedély, elköteleződés) változatos keverékeként írható le, s ha egy vagy két elem dominál úgy különböző szerelmi típusok jönnek létre. A szerelem három komponensének kombinációi nyolc különböző fajta szerelmet eredményeznek.

IntimitásSzenvedélyElkötelezettség
Nincs szerelemalacsonyalacsonyalacsony
Szeretetmagasalacsonyalacsony
Fellobbanó szerelemalacsonymagasalacsony
Romantikus szerelemmagasmagasalacsony
Kihűlt / Üres szerelemalacsonyalacsonymagas
Társszerelemmagasalacsonymagas
Vak szerelemalacsonymagasmagas
Beteljesült szerelemmagasmagasmagas

Sternberg úgy véli, hogy csak akkor lehetséges a szerelem legkiegyensúlyozottabb formájának a „beteljesült szerelemnek” létrejötte, ha tudatosan dolgozunk a fenntartásán. El kell fogadni, hogy egy kapcsolat sosem tökéletes, hogy folyton változik, és meg kell tanulni megbocsátani partnerünk hibáit. A legtöbb kapcsolat a három összetevő változatos keverékét foglalja magában, s valahol a tiszta típusok között helyezkedik el. A szerelem típusainak változatossága arra figyelmeztet, hogy az érzelmek természete idővel változhat, s az érzelmek az egyes embereknél eltérőek lehetnek.

Bányai É., Varga K. Affektív pszichológia: az emberi késztetések és érzelmek világa : egyetemi tankönyv. Budapest: Medicina, 2013

Atkinson R. C., Hilgard E. Pszichológia Budapest: Osiris Kiadó, 2005