A piktek művészete Skóciában
A Brit-szigetek északi részén, Skóciában, a történelem viharaiban a kelták és a vikingek mellett más népek is részt vettek a néppé ötvöződésben. Ha az északi tájak díszítőművészetét tanulmányozzuk, akkor találunk egy erőteljes szálat, ami a szkítákhoz vezet. Ez az erőteljes szál a skóciai kőfaragó művészetben lelhető föl. Elsősorban azok a hatalmas sírkövek őrizték meg, amelyek mindmáig, több százas darabszámban a tájban szétszórva tanúsítják, hogy a szkíta hagyományú díszítőművészetet itt egykor valakik beleszőtték a népi művészetbe, az ábrázolások hagyományába.
A piktek[szerkesztés]
A piktek népelnevezésüket talán a rómaiaktól kapták, akik a Krisztus születése idejét jelző ezredforduló előtt már megjelentek Britanniában. Harcoltak az északon lakó, erőteljes, valószínűleg kifestett harcosokat fölvonultató törzsekkel, de nem tudták legyőzni őket.
Az Angolszász krónika is megemlékezik a piktek szkítiai eredetéről. Így szól róluk: „Britannia szigetén öt nép volt honos: az angol, a velszi (walesi, amit britnek is neveznek), a skót, a pikt, és a latin. A piktek Szkítiából érkeztek néhány hosszú hajóval, és partra szálltak Írország északi területén.” Majd átköltöztek a mai Skócia északi vidékeire. Szent Columba idején, az 500-as években váltak fokozatosan kereszténnyé.
Kétségtelen az is, hogy azoknak a népeknek, amelyek a ma Brit-szigeteknek és Írországnak nevezett szigetcsoportot benépesítik, más népek is műveltségformálói voltak. Ha a dublini történeti múzeumban körülnézünk, a leírások is tanúsítják, hogy a legősibbnek tekintett kelták mellett a különböző viking hajósnépek és katonanépek inváziói szinte évszázadonként pusztítottak. A Kr. Születése utáni évezredben több norvég, dán és normann invázióról olvashatunk ezeken a kiállításokon.
A piktek sírkőfaragó művészete[szerkesztés]
A sírköveknek két oldala van, s a piktek mindkettőt díszítették. Az egyiket ősi hagyományaik alapján, a másikat a kereszténység jelképeivel. Egy harmadik tematikának a díszítőművészeti matematikát tekinthetjük. A legrégibb sírkövek egyik oldala állatalakok és lovasok sokaságával van benépesítve. A lovasok íjjal és dárdával harcolnak, vadásznak, vándorolnak, pásztorkodnak. Igen, pásztornép hagyatéka ez a művészet, de a jelképek, az állatküzdelmi jelenetek gazdagsága pontosabban is utal arra a műveltségi közösségre, amely széles körben belakta egész Eurázsiát. Ezeket a harcias, vándorló lovasnépeket Nyugat-Eurázsiában (Európában) szkítáknak, Kelet-Eurázsiában (Ázsiában) hunoknak nevezték a legősibb leírások. Itt skóciában ennek a harcos-vadász népnek a piktek elnevezése maradt fenn.
A piktek kőfaragóművészetében archaikusabb vonásokban áll előttünk a szkíta eredetű állatábrázoló művészet. Említsünk meg néhány sírkövet, melyek Észak-Skóciából származnak. Több közülük szabadon áll kint ma is, legtöbbjüket múzeumokba gyűjtötték össze. Aberlemno, vagy Hilton of Cadboll sírköve talán a legismertebb példák ezekre a sírkőtáblákra, melyeknek mindkét oldalát megfaragták. Mindkettőnek egyik oldalán harci jelenetekkel találkozunk, a másikon egy hatalmas kereszt köré csoportosulnak az ősi jelképek.
Az eurázsiai művészetekben gazdagon fordulnak elő a matematikai jellegzetességek. A Hilton of Cadboll sírkövén található mintázaton a nem egyszerű pgg típusú szimmetriacsoportnak az örvénysorokkal való rokonsága arra utal, hogy a helyben ötvöződő népek között nagy hajósok is voltak. Jó megfigyelők mindmáig a hajósok. (Az sem véletlen, hogy a természettudományos ismeretrendszer két legnagyobb vívmánya, a fogalomfejlesztés és fogalomszintézis két csúcsa, Newton mechanikája és Maxwell elektrodinamikája az ősi népekből ötvözött Északnyugat-Eurázsiában jött létre. Newton angol volt, Maxwell pedig skót).
Források[szerkesztés]
- Bérczi Sz. (2012): Pikt-szkíta skóciai művészet. TKTE (Pirehab) Budapest (ISBN 978-963-87437-8-7)
- Bérczi Sz. (1998): Kelta kifestő. TKTE, Piremon, Vámospércs (ISBN 963 00 6322 0)
- Jackson, A., Brundle, A. L., Jackson, H. (1984): The Symbol Stones of Scotland: A social anthropological resolution of the problem of the Picts. Orkney Press,
- Megaw, J. V., Megaw, M. R. (2006): Celtic Art. Thames and Hudson;
- O'Neill, P. (2008): St Vigeans No. 1. and No. 1a. a reconsideration. J. Australian Early Medieval Studies, 4, pp. 159-173;
- Romilly, A. J., Anderson, J. (1993): The Early Christian Monuments of Scotland. Pinkfoot Press;
- Trench-Jellicoe, R. (1999): A missing figure on slab fragment… Proc. Society of Antiquaries of Scotland, 129, pp. 597–647.
- Ritchie A. (1977): The Kingdom of the Picts. Chambers; [8] Ritchie, A. (1995): Meigle and Lay Patronage in Tayside in the 9th and 10th centuries. Tayside and Fife Arch. J., 1. pp. 1-10.