A nyelv eredete

A nyelv eredete

Az emberi nyelv eredetéről szóló viták már évszázadok óta áthatják a tudományos fórumokat, de a mai napig nem alakult ki széles körben elfogadott elmélet. A gondot az empirikus adatok hiánya okozza, ezért nagyon sok hipotézist állítottak már fel arról, hogy miért, mikor és hol jelent meg először az emberi nyelvhasználat. A modern tudomány perspektívájából a beszéden alapuló kommunikáció fejlődésében fő akadályt az jelenti, hogy a szimbólumok, mivel mesterséges asszociációk, nem megbízhatóak és hamisak lehetnek. „Üres szavak” – szól a mondás. Ezzel szemben az állati vokális jelzések a legmegbízhatóbbak. Ha a macska dorombol, egyértelműen az elégedettség jelzésének vélhetjük, nem azért hihetjük el, mert a macska őszinte akar lenni, hanem azért, mert képtelen színlelni a hangot. A szavakat azonban könnyű meghamisítani. A hallgatóknak meg kell győződniük arról, hogy bízhatnak beszélgetőtársuk őszinteségében. A nyelv egyik sajátos jellemzője a referencia, az, hogy távoli, nem jelenlévő dolgokra is tudunk utalni. A nyelv eredetéről szóló elméleteknek magyarázniuk kell, hogy miért lehetséges, hogy az emberek ilyesfajta hamisítható jelzéseknek hisznek, olyan módon, ahogy azt az állatvilágban sosem figyelhetjük meg.

Az anyai nyelv hipotézis

W. Tecumseh Fitch 2004-ben a darwini rokonszelekció elvet alapul véve alkotta meg elméletét, amelyben azt veti fel, hogy a nyelvek eredetileg „anyai nyelvek” voltak. Ha a nyelv eredetileg anyák és gyermekeik közötti kommunikációs célt szolgált, akkor ez elvezetett volna ahhoz, hogy elegendő bizalommal és együttműködéssel fogadjuk a megbízhatatlan jelzéseket [1]. Az elméletben kételkedők szerint rokonszelekció más fajoknál is létezik, felmerül tehát a kérdés, hogy a gorilla anyuka miért nem beszél kicsinyiével? Másrészt pedig nehéz elképzelni, hogy az emberek csak rokonaikkal társalogtak, a fennmaradás és a vérfertőzés elkerülése érdekében nem rokonaikkal is kapcsolatba kellett lépniük [2]. A kötelező reciprok altruizmus hipotézis Ib Ulbaek is egy darwini alapelvre, a reciprok altruizmusra építi elméletét, amikor azt írja, hogy az elvet – miszerint „Ha te megvakarod a hátam, akkor én is tiedet.” – lingvisztikailag a következőképp is lehet értelmezni: „Ha te őszintén beszélsz velem, akkor én is veled.” Ulbaek szerint ahhoz, hogy a nyelv kifejlődhessen, az egész közösségre e szabálynak kellett volna hatnia. Ezzel a fajta szociális reciprok altruizmussal magyarázzák a gyors enkefalizációt és az Australopitecus átalakulását Homo Sapiens-é [3].

Az elméletet kritizálók szerint a nyelv nem a reciprok altruizmus elvén működik, az embereket nem az vezérli, hogy bizonyos információkért cserébe tartsák vissza sajátjukat. Épp az ellenkezőjét figyelhetjük meg, inkább reklámozni szeretnék a világnak a társas jelentőséggel bíró mondanivalójukat, híresztelve azt bárkinek, aki hajlandó meghallgatni [4]. A pletyka és kurkászás hipotézis Robert Dunbar szerint a pletyka ugyanazt a szerepet tölti be emberek körében, mint a főemlősök kurkászása, mindkét faj ezáltal tartja fent kapcsolatait. Ahogy az emberek egyre nagyobb csoportokban élnek, a fizikai kurkászásra, ápolgatásra már nem maradt elegendő idejük, ezért találták fel a sokkal hatékonyabb „vokális kurkászást”. Így akár egyszerre több ismerőssel tudunk egy időben foglalkozni, és kezeink is szabadok maradnak, amivel még további feladatokat láthatunk el. A „vokális kurkászásból” fejlődött ki a nyelv és alakult ez az aktivitás pletykává [5]. Kritikaként említhető, hogy az elmélet pont a lényeget nem magyarázza, azt, hogy hogyan alakult át a „vokális kurkászás” komplex kognitív folyamatokat igénylő jelentésteli beszéddé [6].

Szertartás/beszéd koevolúció

Az elmélet eredetileg Roy Rappaport-tól származik, de azóta több antropológus is továbbfejlesztette már [7]. Szerintük nem létezik olyasmi, mint a nyelv eredetének elmélete, azért, mert a nyelv nem külön adaptáció, hanem az emberi szimbolikus kultúra eleme és része. A nyelv kialakulását önállóan magyarázni nem lehetséges, mivel nem működik a társas mechanizmusok és intézmények rendszerén kívül. E alapgondolat hívei vallják a legelhivatottabban, hogy a szavak üresek, nem lehet bízni bennük, a nyelv tisztán szociális konvenció. Ezzel szemben a főemlősök vokalizációi érzelmileg telítettek, jelentést hordoznak és nehéz őket megjátszani. A nyelv viszont csak akkor működik, ha hiteles képet alakítunk ki magunkról egy olyan társadalomban, ahol szimbolikus kulturális jelzéseket állítunk fel és tartunk meg, kollektív társas megerősítés útján [8]. Bármely vadászó-gyűjtögető társadalomban az intézményes jelzésekbe vetett bizalom felépítése rituális [9]. Tehát a kutatók feladata még inkább multidiszciplináris jellegű, mint általában, mivel az egész humán szimbolikus kultúra evolúciós megjelenését célozza meg. A fenti elgondolást kritizálók közé tartozik például Chomsky, aki a nyelvre, mint veleszületett képességre tekint, szerinte ez a „nem-létező” hipotézis magának a nyelvnek, mint tudományterületnek a tagadása [10].

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Origin_of_language című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• [1] Hamilton, W. D. (1964). "The genetical evolution of social behaviour. I, II". Journal of Theoretical Biology 7: 1–52.
• [2] Tallerman, M. (2013) Kin selection, pedagogy and linguistic complexity: whence protolanguage? In R. Botha and M. Everaert (eds), The Evolutionary Emergence of Human Language. Oxford: Oxford University Press.
•  [3] Ulbæk, I. (1998). The origin of language and cognition. In J. R. Hurford, M. Studdert-Kennedy and C. D. Knight (eds), Approaches to the evolution of language: social and cognitive bases. Cambridge: Cambridge University Press, pp. 30-43.
• [4] Dessalles, J.-L. (1998). Altruism, status and the origin of relevance. In J. R. Hurford, M. Studdert-Kennedy and C. Knight (eds), Approaches to the Evolution of Language. Social and cognitive bases. Cambridge: Cambridge University Press, pp. 130-147.
• [5] Dunbar, R. I. M. (1996). Grooming, Gossip and the Evolution of Language. London: Faber and Faber.
• [6] M.H. Klaus and J.H. Kennel (1977). Maternal Infant Bonding P. De Chateau, Birth Family J. 41, 10.
• [7]  Rappaport, R. A. (1999). Ritual and Religion in the Making of Humanity. Cambridge: Cambridge University Press.
• [8] Searle, J. R. (1996). The Construction of Social Reality. London: Penguin.
• [9]  Durkheim, E. 1947 [1915]. Origins of these beliefs. Chapter VII. In É. Durkheim, The Elementary Forms of the Religious Life. A study in religious sociology. Trans. J. W. Swain. Glencoe, Illinois: The Free Press, pp. 205-39.
• [10] Noam Chomsky (2011) Language and Other Cognitive Systems. What Is Special About Language? Language Learning and Development, 7:4, 263-278.