A Dohány utcai zsinagóga orgonája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Dohány utcai zsinagóga orgonája négymanuálos, pedálos, 63 regiszteres orgona. A zsinagóga 1991–96 évi nagy rekonstrukciójakor épült francia romantikus stílusban.

Története[szerkesztés]

A budapesti Dohány utcai zsinagógában már a legelső felavatáskor orgona szólt. Ezt az orgonát a thüringiai Paulinzellben készítették, a Schulze és Fiai orgona üzemben, dr. Wöhler Gotthard tanár tervei szerint, 2 manuállal, 38 szóló változattal. 1902-ben átépítették a pécsi Angster gyárban 44 szóló és 26 mellék változattal, 3 manuálosra, Schweida Rezső elgondolásai szerint. 1931-ben ismét átalakították Wehner Géza utasításai alapján, Rieger Ottó pesti orgonagyárában, az akkori technika szerinti elektro-pneumatikus rendszerűre. A 70 regiszteres, 4 manuálos hangszer 5030 síppal, 49 haranggal az ország egyik legnagyobb orgonája volt. Ekkor készült a templom nyugati végfalánál, fent a Távmű, mint 4. manuál. Az orgonaház nélküli hangszer – az akkoriban modern, de nem időtálló technikai újításai miatt is – 60 év alatt teljesen tönkrement.

A zsinagóga 1991–96 évi nagy rekonstrukciójakor majdnem teljesen új orgonát építettek be. A régi orgonából csupán 20 regisztert lehetett átvenni, hogy annak bársonyos hangzását megőrizzék. Prof. Lehotka Gábor zeneakadémiai tanár, orgonaművész elképzelései alapján, francia-romantikus stílusú hangszerként épült újjá, hagyományos, mechanikus traktúrával, 63 regiszterrel és kb. 4500 síppal. Az orgonaházak elrendezése is teljesen új. Az orgona a hatásos megszólalás érdekében magasabbra van emelve, miáltal kiemeli és keretbe fogja Feszl Frigyes tóraszekrényét. A főorgona a 200 éves drezdai Jehmlich gyár 1455. számú opusa, a távmű a magyar BKM orgonaüzem munkája. Egy mechanikus és egy elektromos játszóasztala van.

A mechanikus játszóasztal

A zsinagóga orgonistái[szerkesztés]

  • Schwejda Rezső
  • Wehner
  • Wöller
  • Lisznyai-Szabó Gábor 1935-től 1971-ig
  • Lisznyai-Szabó Mária 1971-től napjainkig

Forrás[szerkesztés]