2012-es wimbledoni teniszbajnokság – férfi páros
| 2012-es wimbledoni teniszbajnokság férfi páros | ||||
| Győztesek | .svg){kind=small} Jonathan Marray, Frederik Nielsen | |||
| ||||
| 2012-es wimbledoni teniszbajnokság versenyszámai | ||||
| Férfi egyes Női egyes Férfi páros Női páros Vegyes páros | ||||
| 2012-es Grand Slam-tornák férfi páros tornái | ||||
| Australian Open Roland Garros Wimbledon US Open | ||||
Ez a szócikk tartalmazza a 2012-es wimbledoni teniszbajnokság férfi páros mérkőzéseit.
A címvédő a második kiemelt Bob Bryan–Mike Bryan-testvérpár volt, akik ezúttal az elődöntőben elbúcsúztak a küzdelmektől, miután négy játszmában vereséget szenvedtek a szabadkártyával elinduló Jonathan Marray–Frederik Nielsen-kettőstől. A brit-dán páros a döntőt is megnyerte, mivel 4–6, 6–4, 7–6(5), 6–7(5), 6–3-ra legyőzték az ötödik kiemelt Robert Lindstedt–Horia Tecău-kettőst. 1998 óta először fordult elő ebben a versenyszámban, hogy öt játszmában dőlt el a döntő sorsa.[1]
Marray és Nielsen csak a wimbledoni torna kedvéért állt össze, korábban soha nem játszottak együtt. Az említetteken kívül további két kiemelt csapatot is elbúcsúztattak a küzdelmektől, az első körben Marcel Granollers és Marc López kettősét, míg a harmadik fordulóban a nyolcadik kiemelt Iszámul-Hak Kuraisi–Jean-Julien Rojer-duót. Először fordult elő Wimbledonban, hogy a férfiaknál szabadkártyával nyert egy páros.[1]
Marray 1936 óta az első brit férfi, aki ebben a versenyszámban győzni tudott az All England Clubon. Hetvenhat évvel korábban Pat Hughes és Raymond Tuckey diadalmaskodott egy másik hazai kettőssel szemben. Nielsen az első dán játékos, aki egyesben vagy párosban (nem ideértve a vegyes párost) Grand Slam-tornát nyert. Éppen az ő nagyapja, Kurt Nielsen volt az egyetlen dán teniszező eddig, aki Wimbledonban döntőbe jutott egyéniben, de 1953-ban és 1955-ben is vesztesen hagyta el a pályát. A nagyapa egyetlen Grand Slam-sikerét a US Openen érte el 1957-ben, amikor oldalán az amerikai Althea Gibsonnal megnyerte a vegyes párosok küzdelmét.[1]
Lindstedt és Tecău sorozatban a harmadik wimbledoni döntőjükbe jutottak be, és mindhármat elveszítették. A nyílt érában másodszor fordult elő, hogy egy férfi páros nem tudta megnyerni az első három Grand Slam-fináléját. 1974-ben, 1980-ban és 1981-ben Robert Lutz és Stan Smith egyaránt vesztesen hagyta el a pályát a döntőt követően.[1]
Kiemeltek[szerkesztés]
|
|
Főtábla[szerkesztés]
- WC = szabadkártyások
- ALT = helyettesek
- w/o = az ellenfél visszalépett
- R = feladták
Döntők[szerkesztés]
| Negyeddöntők | Elődöntők | Döntő | ||||||||||||||||||||||||
 Daniele Bracciali Julian Knowle
| 4 | 2 | 4 | |||||||||||||||||||||||
| 5 |  Robert Lindstedt Horia Tecău
| 6 | 6 | 6 | ||||||||||||||||||||||
| 5 | Robert Lindstedt Horia Tecău
| 6 | 610 | 6 | 6 | |||||||||||||||||||||
| 10 | Jürgen Melzer Philipp Petzschner
| 4 | 7 | 4 | 3 | |||||||||||||||||||||
| 15 |  Ivan Dodig Marcelo Melo
| 5 | 2 | 6 | 3 | |||||||||||||||||||||
| 10 | Jürgen Melzer Philipp Petzschner
| 7 | 6 | 3 | 6 | |||||||||||||||||||||
| 5 | Robert Lindstedt Horia Tecău
| 6 | 4 | 65 | 7 | 3 | ||||||||||||||||||||
| WC | Jonathan Marray Frederik Nielsen
| 4 | 6 | 7 | 65 | 6 | ||||||||||||||||||||
| WC | Jonathan Marray Frederik Nielsen
| 7 | 7 | 63 | 2 | 6 | ||||||||||||||||||||
 James Cerretani É Roger-Vasselin
| 65 | 64 | 7 | 6 | 2 | |||||||||||||||||||||
| WC | Jonathan Marray Frederik Nielsen
| 6 | 7 | 64 | 7 | |||||||||||||||||||||
| 2 | Bob Bryan Mike Bryan
| 4 | 69 | 7 | 65 | |||||||||||||||||||||
| Scott Lipsky Rajeev Ram
| 7 | 3 | 7 | 4 | 4 | |||||||||||||||||||||
| 2 | Bob Bryan Mike Bryan
| 5 | 6 | 5 | 6 | 6 | ||||||||||||||||||||
Felső ág[szerkesztés]
Első szakasz[szerkesztés]
.svg){kind=small}
Második szakasz[szerkesztés]
Alsó ág[szerkesztés]
Harmadik szakasz[szerkesztés]
Negyedik szakasz[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Marray/Nielsen triumph in magical Wimbledon run. ATP World Tour, 2011. július 7. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
