1953-as dél-afrikai általános választás
.svg){kind=small}
| ||||||
| Összesen 156 népgyűlési mandátum
79 szükséges a többséghez | ||||||
| ← 1948 | 1958 → | |||||
.jpg) |
 |
|||||
|
|
|
| ||||
| Párt vezetője | Daniël François Malan | Koos Strauss | John Christie | |||
| Párt | NP | VP | SAAP | |||
| Előző választás | 70 | 65 | 6 | |||
| Választás után | 94 | 57 | 5 | |||
| Változás |  24 |
 8 |
1 | |||
| Szavazatok | 598,718 | 576,474 | 34,730 | |||
| % | 49.48 | 47.65 | 2.87 | |||
| Változás (%) | 11.78 |
1.53 |
0.30 | |||
 | ||||||
| Miniszterelnök a választás előtt: | Miniszterelnök a választás után: | |||||
1953. április 15-én általános választást tartottak Dél-Afrikában. Az eredmény megszilárdította a D. F. Malan vezette Nemzeti Párt (NP) pozícióját, amely 94-et szerzett meg a 156 mandátumból, így kényelmes többséget biztosítva a kormánypártnak. A Koos Strauss vezette Egyesült Párt (VP) több mandátumot is elvesztett.
Összetételi változások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bennszülött képviselet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1936-os bennszülöttek képviseletéről szóló törvény alapján Fokföld tartomány különleges választókerületeiből a fekete szavazók képviseletére megválasztott fehér képviselők második mandátuma 1948. június 30-án járt le (alig több mint egy hónappal azután, hogy a Nemzeti Párt hatalomra került az 1948-as általános választásokon).
A három képviselői helyet az 1948. november 17-i különleges választások után töltötték be. Két független képviselő (W. H. Stuart és V. M. L. Ballinger) visszakerült pozíciójába. A harmadik helyet Sam Kahn, a Dél-afrikai Kommunista Párt tagja foglalta el, aki azt egy független képviselőtől szerezte meg..
E tagok mandátuma 1954. június 30-án járt le (a megválasztástól számított öt év elteltével).[1]
A Kommunista Párt feloszlatta magát (legalábbis politikai pártként), amikor 1950-ben a betiltásáról szóló törvény a parlament elé került. Sam Kahnt végül 1952-ben, a kommunistaellenes törvények értelmében kitiltották a parlamentből. Ezek után két egymást követő időközi választást tartottak a megüresedett választókerületben, de mivel a győztesek Kahnhoz hasonló nézeteket vallottak, őket is kizárták a Népgyűlésből. Ezt követően a választókerület képviselő nélkül maradt a következő választásig.[2]
Délnyugat-Afrika
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Délnyugat-Afrika (a mai Namíbia) területének mind a hat kiosztott mandátumát megnyerte a Nemzeti Párt.[3]
Eredmények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] | ||||
|---|---|---|---|---|
| Párt | Szavazatok | % | Mandátumok | |
| Nemzeti Párt (NP) | 598 718 | 49,48 | 94 | |
| Egyesült Párt (VP) | 576 474 | 47,65 | 57 | |
| Dél-afrikai Munkáspárt (SAAP) | 34 730 | 2,87 | 5 | |
| Bennszülött képviset | --- | --- | 3 | |
| Összesen | 1 209 922 | 100,00 | 159 | |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1953_South African general election című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Dél-afrikai választások | ||
|---|---|---|
| Általános választások | .svg){kind=small}  | |
| Általános választások | ||
| Tartományi választások | ||
| Helyhatósági választások | ||
| Népszavazások | ||