Íz (mitológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az íz a magyar néphiedelemben és a finnugor mitológiában a betegség megszemélyesített szelleme. Átvitt értelemben a foghús és a szájüreg sorvadását jelentette. Néhány finnugor nyelvben az árnyék-lélek fogalmának jelzője. Napjainkban az íz leginkább rossz szellemet, kísértetet jelent. Használták mint átkot is, például: „Íz egyen meg”, „rontson meg az Íz”. Megmaradt azonban az ősi "lélek" jelentése is az ízig-vérig (testestől-lelkestől) kettős-szóban is, ami a küzdelemben, vagy más eseményben való részvételben használt kifejezés.

A finnugor mitológiában török jövevény lehet, mivel a csuvas és tatár mitológiában is megvan, a magyar lidérc egyetlen pontos megfelelőjeként asztak és üzüt néven. A holtak tüzes szelleme, aki a temetést követő negyven napig hazajár, és esetleg beköltözik az asszonyokba, ami a lélekvándorlás eszméjére utal.

Forrás[szerkesztés]

  • Mitológiai enciklopédia I. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-027-4
  • Lükő Gábor: A magyar lélek formái, Budapest, Sylvester Rt. 1942.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]