Érdy-kódex

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Érdy-kódex egy késő középkori magyar kódex.

Az 1524 és 1527 között készül munka 90 főbb szentnek a legendáját, illetve prédikációkat tartalmaz, de szerepel benne egy ének is Szent István királyhoz. A legendák nagyobbrészt a Legenda aurea legendáinak fordításai, ugyanakkor több magyar szentnek is őrzi a történetét. Az Érdy-kódex a legnagyobb középkori magyar legendagyűjtemény, egyúttal a legterjedelmesebb középkori magyarnyelvű kézirat (334 levelet tartalmaz).

Dicsőséges Szent László király, Krisztus Jézusnak kiváltképpen konfessora és választatus hiv szolgája, mennyen-földön dícséretes minden idvezülő híveknek közötte, kit még az ő Istentűl érdemlött nevezeti is kijelent. Mert doktoroknak magyarázatjok szerint László, Ladislaus, hárommá hasasztván, azaz: laus, dacio, populus: dícséret, adás, nép. Kiket egybe rakogatván, annyit teszen: népnek Istentűl adatott dícséret. Íme mely drágalátus nevet érdemlett vala Úristentül, kit ez bódog ember, míg éle, bizonyával megbizonyojtá, hogy Anyaszentegyházban Úristennek dícséreti lőn, de megholta után is mindörökké. Annak felette ez szegény országnak erős ótalma és benne való új keresztyéneknek kegyes atyja és bizony vigasztalója. Salamon király, hallván halálát Béla királynak, kéré ipát, német császárt, hogy esmég beiktatná királyságában…
– Érdy-kódex: Szent László királynak legendája (részlet)[1]

Másolója egy ismeretlen nevű karthauzi-rendi szerzetes. Nevét első ismertetője, Érdy János (1796–1871) múzeumi őr után kapta.

Modern kiadás[szerkesztés]

1985-ben megjelent egy terejdelmes válogatás Madas Edittől az Érdy-kódexből A néma barát megszólal – Válogatás a karthauzi névtelen beszédeiből cím alatt. (Magvető Kiadó, Budapest, 1985, ISBN 9631404153).

Forrás[szerkesztés]

  • Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926. 259–260. o.   (reprint kiadás, Kassák Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 9637765387)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]