Árnyékbokszolás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Árnyékbokszolás, más néven a „torzított álláspont védelme”. Bármely vitában előfordulhat, hogy a helyzet nyomása az érvelőt arra kényszeríti, hogy megvédelmezze azt az álláspontot, amit ellenfele támad, adott esetben akkor is, ha az nem is az ő eredeti álláspontja. A vitapartner tulajdonképpen "beletolja" a vitapartnert az általa eredetileg nem képviselt álláspontba, aki ezután ezt védelmezi. Ezt a helyzetet nevezik árnyékbokszolásnak. Ehhez némileg hasonló a szalmabábérvelés, ott azonban a vitapartner eltorzított (pl. eltúlzott) véleményét támadja az érvelő. Tehát ez egy olyan érvelési hiba lesz, ahol a vitapartner a racionális vita szabályait megsértve a másik vitapartner torzított álláspontját fogja támadni. Az eredeti erős érv így gyengítve lesz, és egy védtelen figurával lesz ábrázolva, így kapta a szalmabáb kifejezést, mely itt metaforaként van jelen. Amennyiben ezt elkezdni védelmezni a másik fél, az már árnyékbokszolás. Ki nem mondott premissziáró tagadásáról, árnyékbokszolásról van szó, ha megszegjük, azaz visszautasítjuk az álláspontunkban implicite felvállalt premissziákat, meghamisítjuk a másik fél érvelésében felhasznál implicit premissziákat.

Az árnyékbokszolás olyan irrelevancia-hiba, mely a racionális vitára nézve súlyos veszélyt jelent, logikailag pedig egy irreleváns megnyilatkozás. Itt az árnyékbokszoló konklúziója az általa cáfolni kívánt állásponthoz képest irreleváns. Ezekben a szituációkban gyakran az eredeti álláspont képviselője is tárgyrelevanciát követ el, hiszen eredeti álláspontját figyelmen kívül hagyva elkezdi védelmezni a szájába adott, torzított, új álláspontot. Az érvelés azért kezdődik el, mert az eredetihez nagyon hasonlít az új, azonban logikailag sokkal gyengébb és így nehezebben is védhető, és így sikertelen is lesz a próbálkozás így erősítve a hibás látszatot. Ezáltal pedig a tárgy figyelmen kívül hagyása hibájába esik. Ezzel szemben csak az segíthet, ha pontosan tisztában vagyunk a saját álláspontunkkal, tehát jól tudjuk, hogy mi mellett érvelünk. Ehhez szükséges a világos megfogalmazás és a vita figyelemmel kísérése, valamint a koncentráció az ellenérvre, hogy az tényleg a mi álláspontunkra vonatkozik-e.

Az árnyékbokszolás használható mások meggyőzésére, de logikailag hibás, mert nem a másik fél valódi érveit cáfolja meg. Így kijelenthető, hogy árnyékbokszolás akkor jön létre, ha az álláspontok torzulnak a vita bármely szakaszában, úgy, hogy az álláspont támadása már nem a másik fél álláspontjának a támadása lesz.

Kilátástalan küzdelemre használt kifejezés.

Használata[szerkesztés]

Az árnyékbokszolás úgy alakul ki, hogy az érvelő kezdetben előáll egy

P1 P2 … tehát K

alakú érveléssel. Erre ellenfele színlelt támadást intéz. E támadás azért színlelt, mert nem az eredeti K konklúziót támadjuk, hanem egy attól eltérőt, de hozzá mégis hasonlót, például K1-t. Az ellenfél tehát egy olyan érveléssel áll elő válaszul, melynek konklúziója: nem igaz, hogy K1. Vagyis:

P1 P2 … tehát nem K1

Ha az érvelő nem figyel kellőképpen és a csel áldozatául esik, azon kaphatja magát, hogy érveket keres K1 megvédéséhez, vagyis megpróbál előállítani egy

P1 P2 … tehát K1

érvelést. Erre a változatra azonban valószínűleg kevésbé van felkészülve, mint eredeti álláspontjának (K) megvédésére, így könnyebben vesztheti el a vitát.

Az árnyékbokszolás hibát az az érvelő követi el, aki eltorzítja a partnere álláspontját, és e torzított álláspont ellen érvel. A torzított álláspont rendszerint megtévesztésig hasonlít az eredetire, ám logikailag sokkal gyengébb, sokkal nehezebben védhető. Majd erről a torzított, gyenge álláspontról kimutatja az érvelő, hogy tarthatatlan, és ezzel azt a látszatot kelti, hogy megcáfolta partnere álláspontját.[1]

Referenciák[szerkesztés]

http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/S06.3.3.0.html

  • Margitay Tihamér: Az érvelés mestersége
  • The "Straw Man" Fallacy (angol)
  • A te érvelési hibád: Szalmabáb
  • Szalmabábérvelés – a Schrödinger Kutyája blogról
  1. Margitay, T. (2007). Az érvelés mestersége. V. fejezet (Budapest: Typotex, 2007), 91-119.