Akseli Gallen-Kallela

Akseli Gallen-Kallela, eredeti nevén Axél Waldemar Gallén (1865. április 26. – 1931. március 7.) finn építész, festő. Stílusa a nemzeti romantikától a realizmuson és a Jugendstilon át a szimbolizmusig ívelt. Jellegzetes témája a Kalevala világa.

I.J. Repin: Gallen-Kallela portréja

Gallen-Kallela síel

Symposion

Gallen-Kallela háza Ruovesiben - Kalela

Az Aino triptichon

A Sampo védői

Lemminkäinen anyja fia holttesténél

A testvérgyilkos

Élete

Poriban, a Botteni-öböl partján született Axél Waldemar Gallén néven. Bár finn paraszti családból származott, tisztviselő apja az eredeti Kallela nevet a svéd hangzású Gallénra cserélte. Festészeti tanulmányait Helsinkiben kezdte a Finn Művészeti Társaságnál. 1884-ben Párizsba költözött, ahol tanulmányait az Académie Julianban folytatta. Itt barátkozott össze Albert Edelfelt finn és, Adam Dörnberger norvég festőkkel, illetve August Strindberg-vel. Mesterei között találjuk Puvis de Chavannes-t és Bastien-Lepages-t. Első kiállítása 1889-ben volt Helsinkiben az Ateneumban.

1890-ben feleségül vette Mary Slöört. Három gyermekük született: Impi Marjatta, Kirsti és Jorma, aki szintén feső lett. Gallen-Kallela Kelet-Karéliában tett nászútjukon kezdett anyagot gyűjteni a kalevalai tárgyú festményeihez. Ezt a korszakot romantikus, kalevalai ihletésű festmények, mint például az Aino triptichon, és tájképek jellemzik.

1894 decemberében Berlinben közös kiállítása volt Edvard Munchel. 1895-ben itt kapta a hírt, hogy lánya, Impi Marjatta diftériában meghalt. Ez fordulópontot jelent a munkásságában; a korábbi romantikus témákat zordabbak követik, pl. A Sampo védői, Joukahainen bosszúja vagy Lemminkäinen anyja fia holttesténél. Impi Marjatta halála után készül el házuk Ruovesiben, amit Kalelanak neveztek. Ez a fából épült ház, a finn nemzeti romantikus építészet egyik jellegzetes példája. Még ebben az évben Londonba utazott, hogy grafikai nyomdagépet vegyen, és tanulmányozza az üvegfestést.

1897-ben Firenzébe látogat, majd tovább Pompeibe, ahol freskófestészeti technikákat tanult. Ebben az időben fordul érdeklődése az iparművészet felé is. Barátja, Louis Sparre, valamint A. V. Finch és ő megalapították Porvooban az Iris műhelyt, ami a finn iparművészet egyik bölcsőjének tekinthető.

Az 1900-as Párizsi Világkiállításra ő festette a finn pavilon freskóit, illetve tervezte a belső berendezést és bútorokat. A freskók kifejezik Gallen-Kallela vágyát a finn függetlenség iránt; az Ilmarinen a viperaföldet szántja című freskón az egyik kígyó az orosz cári koronát viseli.

Festett freskókat a Finn Nemzeti Múzeum előcsarnokában, valamint a Jusélius Mauzóleumban szülővárosában – Poriban – is, melyek megrongálódtak, és később a festő fia, Jorma végezte a helyreállításukat.

1907-ben hivatalosan finnesítette nevét Akseli Gallen-Kallelara. Ebben az évben Budapestre látogatott. 1908-ban nagy kiállítása volt, a Szépművészeti Múzeumban, ahol csaknem 500 művét láthatta a magyar közönség. Számos budapesti tárgyú képet festett ekkor, pl. A királyi vár Budapesten, A Gellért-hegy a Duna-parti Corso Kávéház felől nézve, Egy Duna-híd szobra.

1909-től Kenyában, Nairobiban élt. Afrikai tárgyú festményeinek színvonalát sok kritikusa egyenetlennek tekinti. Felismervén, hogy a fő ihletadója Finnország, 1911-ben hazatért. Ekkor tervezte meg és kezdte felépíteni műteremházát Tarvaspääben. Ez sok időt és energiát vont el tőle. Szintén ebben az időben (1911-15) töltötte be a Finn Művészeti Társaság (Suomen Taiteilijaseura) elnöki tisztét. Ebben a minőségében szembekerült a feltörekvő új művészgeneráció számos tagjával.

1914-ben kiállítása volt a Velencei Biennálén. A háború kitörése miatt a képek egy időre Olaszországban ragadtak. 1918-ban – fiával Jormával együtt – részt vett a polgárháborúban a fronton. 1919-ben Mannerheim marsall szárnysegédje lett. Mannerheim felkérte a független Finnország zászlóinak, kitüntetéseinek és egyenruháinak megtervezésére.

1919-től haláláig a Kalevala Társaság (Kalevalaseura) alelnöke. A társaság legfőbb céljának tekintette hatalmas anyagot felölelő Nagy Kalevala (Suur-Kalevala) kiadását. Úgy döntöttek azonban, hogy előbb egy díszes rövidebb kiadást jelentnek meg; a Koru-Kalevalát, Gallen Kallela illusztrációival. Az 1922-ben megjelent művet a finn könyvűvészet kimagasló alkotásának tekintik.

Résztvett a Finn Művészeti Akadémia (Suomen Taideakatemia) alapításában, melynek 1922-től elnöke volt. Ennek ellenére ismét hosszabb időre elhagyta Finnországot; 1923-ban az USA-ba költözött, ahová felesége és lánya is követte. Taosban (New Mexico) tanulmányozta az indián művészetet. Chicagoban hozzálátott a Nagy Kalevala illusztrációihoz. Ezt a munkát haláláig nem tudta befejezni. 1926-ban tért vissza hazájába.

Utolsó nagy munkájaként megfestette a Finn Nemzeti Múzeum előcsarnokának freskóit. Ezek - egy kivétellel - az 1900-as Párizsi Világkiállítás finn pavilonjának híres freskóit ismétlik meg.

1931-ben – koppenhágai előadóútján - tüdőgyulladást kapot, és hazatérőben Stockholmban meghalt.

1935-ben Helsinkiben nagy emlékkiállítást tartottak tiszteletére. Munkásságának megitélése ebben az időben nem volt egységes. Míg a nemzeti érzelmű körök a legnagyobb finn festőnek tekintették, a modenisták véleménye más volt. Mai megítélése érzelemmentesebb és egyöntetűbben pozitív. Tarvaspää-i házában 1961-ben nyílt meg a Gallen-Kallela Múzeum. Budapesten, a Dunaparton, az I., ker, Lánchíd u. 17. előtti parkban áll Madarassy Walter munkája; Akseli Gallen-Kallela mészkő szobra.

Művei

Gallen-Kallela igen termékeny művész volt, így az alábbi lista csak egy apró töredéke a teljes életműnek.

Művei a világban

• Tűzvészt nézők a pitkänsiltai parton, eredeti cím: Tulipalon katselijat pitkänsillan rannassa",1881, olaj
• Fiú hollóval, eredeti cím: Poika ja varis, 1884, olaj
• Öregasszony macskával, eredeti cím: Akka ja kissa, 1885, olaj
• Démasquée, 1888, olaj
• Väinämöinen útra kel, eredeti cím: Väinämöisen lähtö, 1893-1894, Hämeenlinnan taidemuseo
• Symposion, 1894, olaj
• Gondok, 1894, olaj, Magángyűjtemény
• A Tapio szűzei 1895, Magángyűjtemény
• Halálvirág, eredeti cím: Kalman kukka
• Lány kakassal, eredeti cím: Tyttö ja kukko, 1896, olaj
• A testvérgyilkos, eredeti cím: Velisurmaaja, 1897, tempera
• Tapiolai lány, eredeti cím: Tapiolan neito, 1899
• Napnyugta, eredeti cím: Auringonlasku, 1899, olaj
• Kullervo háborúba indul, eredeti cím: Kullervon sotaanlähtö, 1901, Ateneum, Helsinki
• Aino triptichon, eredeti cím: Aino-taru, 1889-1891, olaj, Ateneum, Helsinki
• Tükröződések, eredeti cím: Heijastuksia, 1902, olaj
• Vihar, eredeti cím: Myrsky,1901-1902, olaj
• Az Alvilág folyóján, eredeti cím: Tuonelan joella, 1903, olaj
• Ad Astra, 1907
• A királyi vár Budapesten, 1908, olaj, Gallen-Kallela Múzeum, Espoo
• Egy Duna-híd szobra, 1908, Gallen-Kallela Múzeum, Espoo
• Phyllis Sjöström portréja, eredeti cím: Phyllis Sjöströmin muotokuva 1914, olaj, Magángyűjtemény
• Önarckép
• Fekete harkály", eredeti cím: Palokärki, 1893, gouache
• A Sampo kovácsolása, eredeti cím: Sammon taonta 1893
• A Sampo védői, 1896
• Joukahainen bosszúja
• Lemminkäinen anyja fia holttesténél, Lemminkäisen äiti, 1897
• Kullervo átka, eredeti cím: Kullervon kirous, 1899

Művei magyar gyűjteményekben

• Öreg finn férfi feje, 1889, ceruza, Szépművészeti Múzeum, Budapest
• A boldogok, 1895, ceruza, Szépművészeti Múzeum, Budapest
• Ülő férfi, 1897, kréta, Szépművészeti Múzeum, Budapest
• Síelő, 1900, ceruza, Szépművészeti Múzeum, Budapest
• Tájkép, 1901, toll, tus, Szépművészeti Múzeum, Budapest
• Fiatal leány, 1902, kréta, vízfestmény, Szépművészeti Múzeum, Budapest
• Fiatal faun, 1904, olaj, Szépművészeti Múzeum, Budapest
• Maxim Gorkij arcképe, 1906, ceruza, Szépművészeti Múzeum, Budapest
• Gellért-hegy a Duna-parti Corso Kávéház felől nézve, 1908, olajvázlat, Szépművészeti Múzeum, Budapest
• Márciusi este a Gellért-hegyi Majovszky-villa kertjében, 1908, vízfestmény, Szépművészeti Múzeum, Budapest

Forrás

Koós Judith: Finlandia, Budapest, Helikon, ISBN 963 208 7380

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Akseli Gallen-Kallela témájú médiaállományokat.

Biografiakeskus - Finn életrajz-gyűjtemény