„Giorgio Vasari” változatai közötti eltérés
Megjelenés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot: következő hozzáadása: br:Giorgio Vasari, he:ג'ורג'ו וזארי |
Lynu (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
30. sor: | 30. sor: | ||
: Művészeti Lexikon; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. |
: Művészeti Lexikon; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. |
||
: A Pallas Nagy Lexikona |
: A Pallas Nagy Lexikona |
||
==Külső hivatkozások== |
|||
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=441 Giorgio Vasari festményei - TerminArtors.com] |
|||
[[Kategória:Olasz festők|Vasari, Giorgio]] |
[[Kategória:Olasz festők|Vasari, Giorgio]] |
A lap 2007. október 5., 21:25-kori változata
Giorgio Vasari (Arezzo, 1511. július 30.(?) – Firenze, 1574. június 27.) olasz építész, manierista festő, művészeti író
Életpályája
Fiatalon került Firenzébe, ahol Michelangelo és Andrea del Sarto tanítványa volt, de leginkább Raffaello és Michelangelo nagy római falfestményeinek a másolásával képezte ki magát. Tanult rajzolni, festeni, és ötvösséget is. Firenzében nagyrészt a Medici-család szolgálatában állt. Tevékenykedett Arezzoban, Bolognában, Nápolyban, Velencében, Rómában, Riminiben, Ravennában, Urbinoban. Michelangeloval közelebbi kapcsolatba került, festett képeket is a kartonjai szerint és az ő tanácsára épitészeti tanulmányokat is folytatott.
Festményei
- A Palazzo Vecchio udvarának, nagytermének és melléktermeinek nagy freskóképeiben főleg a Medici-család történetének egyes jeleneteit ábrázolta. Rómában, a Vatikán Sala regiáját a pápák történetéből vett festményekkel díszítette, a római Cancellaria nagy termének falaira pedig III. Pál pápa történetét festette. Számos függő képe közül a legnevezetesebbek: Az utolsó vacsora (Firenze, Sta Croce kolostor); Keresztelő Szent János lefejezése (Róma, S. Giovanni Battista); Ahasverus lakomája (Arezzo, Akadémia); Krisztus föltámadása (sienai akadémia); Szt. Gergely (bolognai képtár); Caritas (madridi muzeum); Lorenzo Magnifico és Alessandro de'Medici, valamint saját képmása a firenzei Uffizi-képtárban stb. Jellemző módon, ha nem is éppen előnyösen mutatja be a Budapesten taláható két képe: A kánai menyegző és A három grácia.
- Festőként nem volt a legnagyobbak között. Festményeiben vajmi kevés az igazi érzés és rendkívüli ügyessége a kompozícióban és rajzban sem elégít ki.
Építészként
Mint építész, maradandót alkotott: az ő tervei szerint épült az Uffizi [1] Firenzében.
Művészeti íróként
- Hírnevét főleg irodalmi munkásságának köszöneti. Az olasz művészek életrajzainak nagy gyűjteménye, amelyet Le vite de'piu ecellenti pittori, scultori ed architetti címmel 1550-ben Firenzében és második javított, bővített kiadásban 1568-ban kiadott,(magyarul: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; Magyar Helikon, 1978), hibái és hiányai dacára is még ma is a művészeti irodalom mindmáig egyik legjelentősebb forrása. A munka több, mint ezer oldal; felbecsülhetetlen forrása a művészettörténet-írásnak.
- A reneszánsz szót valószínűleg ő használta először.
Forrás
- Művészeti Lexikon; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.
- A Pallas Nagy Lexikona