Ugrás a tartalomhoz

„Robert Morris (művész)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Damibot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Hiányzó <references /> pótlása
Lynu (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12. sor: 12. sor:


<references />
<references />

==Külső hivatkozások==
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=555 Robert Morris festményei - TerminArtors.com]



[[Kategória:Képzőművészek]]
[[Kategória:Képzőművészek]]

A lap 2007. október 5., 18:27-kori változata

Fájl:Morris-poster.jpg
This 1974 "infamous" self-constructed body art poster of Robert Morris challenged and reinforced his masculinity.[1]

Robert Morris (Missouri, Kansas City, 1931. február 9. – ) amerikai szobrász, konceptualista művész, író. Művészete átmenetet képez a minimal art és a process art között. Érdekes, hogy Morris írta az egyik legjobb cikket 1968-ban a process-art-ról, miközben köztes szerepet tölt be a minimalizmus, a posztminimalizmus és process-art között.

Filc-szobrok

Erotikus módon jelennek meg (női nemi szerv), – de ugyanakkor a filc hajlékonysága, súlya az, ami a szobrot létre hozza. A szobrok az aktuális időhöz kötődnek; a forma a mulandóság és változékonyság feltételeiből születik meg, ezért tekinthetők process art műveknek.

  • Antiform: A filc-szobrok után a mű készítésére és készítőjére utaló munkákat csinál.
  • Doboz, saját hangjával: (1961) Kb. másfél órán keresztül lehet hallani azokat a hangokat, melyek a doboz készítése folytán hallatszottak. Tulajdonképpen process-mű, tárgyi jellegű; de ugyanakkor koncept-mű is, mert magán az elkészítés folyamatán túl a műalkotásból semmi más nincs.
  • „I"-doboz („én"-doboz): (1961-64) Az „I" felirat a pasas testére, ill. péniszére rímel, de egybecseng az „eye” (szem) szóval is, mely így a kukucskálásra is utal. Ez a humor sokkal inkább a posztminimalizmushoz tartozik (játékosság). Egyszerű levélszekrény szerű doboz. A műalkotás mint az én hordozója viccesen jelenik meg ebben a műben. Egy kis ajtó mögött a művész meztelen fotója látható. A mű szó szerint veszi a készítő énjét és ő maga lesz a mű alapanyaga. A mű nem egy belső leli tartalom a megjelenítője, hanem önmaga bemutatása.

Források és jegyzetek

  1. Jones, Amelia. Body Art/Performing the Subject. University of Minnesota Press, pp. 114-115. o. (1998) 

Külső hivatkozások