Frans Hals

A Szent György lövészegylet tisztjei és altisztjei (1639). Fent balról a második maga a festő.

Frans Hals (Antwerpen, 1580 körül – Haarlem, 1666. augusztus 29.) flamand barokk festő, az európai portréfestészet egyik legnagyobb alakja.

Élete

Frans Hals egy posztókészítő fiaként valószínűleg 1582/83-ban Antwerpenben született. Körülbelül 1585 augusztusában, amikor Antwerpen a pármai hercegre szállt, a Hals család vallási okokból Hollandia északi részébe emigrált. Frans öccsét, Dircket – aki szintén festő lett – már Haarlemben keresztelték meg 1591 késő márciusában. Eltekintve egy 1616-ban megtett antwerpeni úttól, Hals az egész hátralévő életét Haarlemben töltötte. Első felesége, Annetje Harmansdochter, akit 1611-ben vett feleségül, 1615 júniusában meghalt és két kisgyereket hagyott hátra. Lysbeth Reynierst Hals 1617 februárjában vette feleségül, a házasságból legalább nyolc további gyereke született, köztük több későbbi festő, az ifjabb Frans (1618-1669), Reynier (1627-1671) és Nicolaes (1628-1686).

Frans Hals 1600 körül kezdte el tanulmányait Karel van Mandernél, a híres Schilderboek szerzőjénél, aki ebben a könyvben minden, annakidején Hollandiában kiközösített festőt egy életrajzzal tett halhatatlanná. Hals a tanulmányait legkésőbb 1603-ban befejezte, ebben az évben hagyta el van Mander Haarlemot. Ahogy az szokás volt, 1610-ben Frans Hals belépett a helyi Szent Lukács-céhbe. Legkorábbi szignált művét a következő évben festette.

A jókedvű ivó (1627-28)

Nem volt éppen mintaszerű állampolgár. Fennmaradtak iratok egy ellene folytatott eljárásról, mert gyakran részegeskedett, s az első feleségét agyba-főbe verte. Hivatalos megrovást kapott, és ígéretet kellett tennie, hogy megtartóztatja magát a részegségtől. Ezt az ígéretet nem sikerült teljesítenie, de a további büntetéseket, úgy tűnik, elkerülte. Gyermekeinek nagy száma és képei bizonyítják, hogy bolondult a gyerekekért.

Soha nem gondolt a holnapra. Vidám és felelőtlen életet élt, és nagyszámú, aránylag jól fizető munkája ellenére élete vége felé súlyos gondjai voltak. Utolsó éveiben nem egyszer a városi vezetőséghez fordult anyagi támogatásért, amelyet meg is kapott, hiszen nagyhírű és közkedvelt személyisége volt a kisvárosnak. Mindeközben tanítványai szívesen jártak hozzá érett korukban is, mintAdriaen Brouwer, Adriaen van Ostade és Philips Wouwerman. Élete vége felé egy előkelő öregek otthonának lakója volt. Ebben az épületben van ma a Frans Hals Museum, ahol a művész számos alkotása látható.

1666. augusztus 29-én halt meg és szeptember 1-jén a St. Bavo-ban, a haarlemi Nagytemplomban helyezték örök nyugalomra.

Művészete

A Szent György lövészegylet tisztjeinek lakomája (1616)

Egész életében portrékat festett, és ezeken a portrékon megelevenedik a 17. századi Hollandia egész társadalma. Sok arcképfestő működött akkor az országban, de Frans Hals művészi színvonalát Rembrandt kivételével senki sem érte el. Modelljei legtöbbször Haarlem lakói közül kerültek ki. Képeit gyors, könnyed technikával, kevés színt használva készítette. Festéstechnikája rokonságot mutat az impresszionistákkal.

Legjobb bevételi forrása a lövészegyleteket ábrázoló képek (doelen stukken) készítése volt. A lövészegyletek a városok büszkeségeinek számítottak: ezek juttatták katonai kiképzéshez a férfiakat, egy-egy spanyol támadás bekövetkeztekor ezek tudtak szembeszállni a hódítókkal. Míg korábban az alakokat sematikusan egymás mellett ábrázolták, Hals volt az első, aki a közös lakoma utáni fesztelen hangulatot ábrázolja csoportos arcképein. Ilyen alkotás a Szent György lövészegylet tisztjeinek lakomáját ábrázoló 1616-ban keletkezett képe. Bár az alakok testtartása teljesen természetesnek hat, a kompozíció szigorúan geometrikus. A kép olyan nagy hírű lett, hogy más városokból is érkeztek megrendelések.

Az aggok menhelyének elöljárónői

A csoportos arcképek másik közkedvelt típusa valamely jótékonysági intézmény elöljáróinak tanácskozásáról készült (regenten stukken). Hals élete utolsó éveiben két ilyen képet is festett: Az aggok menhelyének elöljáróit és Az aggok menhelyének elöljárónőit. Az utóbbi alkotáson Vincent van Gogh a feketének huszonhét árnyalatát számolta meg. Itt is kevés színt használt, mint munkái legtöbbjén, az uralkodó a szürke. Késői stílusára visszafogott színskála, komor hangulat és az alakok elkülönülése a jellemző. Nem méltóságteljes alakokat festett, hanem méltóságteljesnek tűnő embereket, akik emberi gyengeségeiket nem tudták elrejteni a festő figyelő tekintete elől.

A lövészegylet és az elöljárók megörökítése között eltelt több mint negyven év alatt Hals megfestette az előkelő polgárokat, a vidám katonákat, a tisztes matrónákat, polgárasszonyokat és kereskedőket éppúgy, mint a társadalom perifériáján élőket, a kötekedő részegest, a gavallérokat, a halászfiút vagy Haarlem boszorkányát. Szinte mindig az egészséges jókedv kifejezését kereste. Alakjai csaknem mindig derűsek: még akkor sem tudják egészen visszatartani a mosolyukat, amikor a komolyság pózában akarnak tetszelegni. Egyik legjobb képe A jókedvű ivó 1628-ból, amelyen úgy sikerült megragadnia a mozdulatot, a szereplő elevenségét, ahogyan csak kevés barokk mesternek sikerült. A kép Hals erőteljesen színes korszakából való.

Cornelia Vooght Claesdt (1631)

Következő korszakára az egyenletes világítás harmóniája a jellemző. A féktelen jókedv átadja helyét a csöndesebb humornak vagy a csípős kritikának. Ekkor festi legvonzóbb arcképeit, mint Cornelia Vooght Claesdt képmását, ahol az eszközök takarékos alkalmazása, a feltétlen művészi szigor az asszonyt puritán egyszerűségében mutatja be, de az arc finom mosolya enyhít a kép komolyságán. Később a színek mindinkább sötétednek, uralkodó lesz a fekete és a fehér a barnásszürke háttérben, s ez szokatlan ünnepélyességet fejez ki. Ez a színvilág nem egyértelműen Hals választása, az 1640-es évektől a társaságbeli emberek öltözékének elfogadott színe a fekete lett. De a feketét senki úgy nem tudta megfesteni, mint ő: a szürkéktől ért el a legmélyebb ébenfekete ragyogásig.

Frans Hals sokat dolgozott és gyorsan, mégis kivétel nélkül mindegyik vásznáról elmondhatjuk, hogy nagyszerű képmás. Halála után megfelejtkeztek róla, hírét legfeljebb az iszákos bohémról szóló mendemondák tartották fenn egészen a 19. századig. Részben az impresszionizmus látásmódjának köszönhetően ekkor újból felfedezték az egyik legnagyobb holland festőt. Nem véletlen, hogy Manet-nak és van Gogh-nak is ő volt a legkedvesebb barokk művésze.

Fő művei

• 1611 Jacobus Zaffius, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1611 körül Női arckép, Devonshire, Chatsworth House
• 1615 körül Farsangi mulatozók, New York, Metropolitan Museum of Art
• 1616 Pieter Cornelisz van der Morsch, Pittsburgh, Carnegie Museum of Art
• 1616 A Szent György lövészegylet tisztjeinek lakomája, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1617 Theodorus Schrevelius, Luxembourg, Musée d'État
• 1620 körül Paulus van Beresteyn, Párizs Musée du Louvre,
• 1620 körül Catharina Both van der Eem, Párizs, Musée du Louvre
• 1618-22 The Rommel Pot Player, Forth Worth, Kimbell Art Museum
• 1619-20 Catharina Hooft szobalányával, Berlin, Staatliche Museen
• 1620 körül Gyerekcsapat, Brüsszel, Musées Royaux des Beaux-Arts
• 1622 körül Fiatal pár a kertben, Amszterdam, Rijksmuseum
• 1622 Férfiarckép, Chatsworth, The Duke of Devonshire
• 1623 körül Lanton játszó bohóc, Párizs, Musée du Louvre
• 1623 Jonker Ramp és szerelme, New York, Metropolitan Museum of Art,
• 1623-25 Éneklő fiú furulyával, Berlin, Staatliche Museen
• 1620-25 Nevető fiú, Hága, Mauritshuis
• 1624 A nevető lovag, London, Wallace Collection
• 1625 körül Két éneklő fiú, Kassel, Staatliche Museen
• 1625 Jacob Pietersz Olycan, Hága, Mauritshuis
• 1626 Petrus Scriverius, New York, Metropolitan Museum of Art
• 1626 Anna van der Aar, New York, Metropolitan Museum of Art
• 1626 Isaac Abrahamsz Massa, Toronto, Art Gallery of Ontario
• 1626-30 Éneklő lány, Magángyűjtemény
• 1625-30 Hegedűn játszó fiú, Magángyűjtemény
• 1626-28 Fiú furulyával, Schwerin, Staatliches Museum
• 1627 körül A Szent György lövészegylet tisztjeinek lakomája, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1627 körül A Szent Hadrián lövészegylet tisztjeinek lakomája, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1628-30 A jókedvű ivó, Amszterdam, Rijksmuseum
• 1628-30 Peeckelhaering, Kassel, Staatliche Kunstsammlungen
• 1628-30 Mulatt, Lipcse, Museum der Bildenden Künste
• 1628-30 Cigánylány, Párizs, Musée du Louvre
• 1630-32 A halászfiú, Antwerpen, Koninklijk Museum voor Schone Kunsten
• 1630-32 Halászfiú, Dublin, National Gallery of Ireland
• 1630-35 Nicolaes Hasselaer, Amszterdam, Rijksmuseum
• 1633-35 Malle Babbe, Haarlem boszorkánya, Berlin, Staatliche Museen
• 1633 körül A Szent Hadrián lövészegylet tisztjei és altisztjei, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1628-30 Fiatal férfi széles kalapban, Washington, National Gallery of Art,
• 1631 Nicolaes Woutersz van der Meer, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1631 Cornelia Claesdr Vooght, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1633-37A soványak csapata, Amszterdam, Rijksmuseum
• 1633 körül Pieter van den Broecke, London, Iveagh Bequest, Kenwood House
• 1634 Tieleman Roosterman, Bécs, Kunsthistorisches Museum
• 1634 Férfiarckép, Budapest, Szépművészeti Múzeum
• 1635 körül Lucas de Clercq, Amszterdam, Rijksmuseum
• 1635 körül Férfiarckép, Drezda, Gemäldegalerie
• 1635 körül Feyntje van Steenkiste, Amszterdam, Rijksmuseum
• 1635 körül Isaac Abrahamsz Massa, San Diego, San Diego Museum of Art
• 1635 körül Családi csoportkép, Cincinnati, Cincinnati Art Museum
• 1638 Jean de la Chambre, London, National Gallery
• 1638 körül Willem van Heythuysen, , Brüsszel, Musées Royaux des Beaux-Arts
• 1638 körül Claes Duyst van Voorhout, New York, Metropolitan Museum of Art
• 1638 Andries van der Horn, São Paolo, Museu de Arte
• 1639 körül A Szent György lövészegylet tisztjei és altisztjei, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1641 A haarlemi Szent Erzsébet-kórház elöljárói, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1643 Paulus Verschuur, New York, Metropolitan Museum of Art
• 1645 Johannes Hoornbeek, Brüsszel, Musées Royaux des Beaux-Arts
• 1645 Willem Coenraetsz Coymans, Washington, National Gallery of Art
• 1648-50 Ülő nő legyezővel, Cincinnati, Taft Museum
• 1648-50 Ülő nő arcképe (valószínűleg Maria Vernatti), Bukarest, Aurora Art Fund
• 1649 körül René Descartes, Koppenhága, Statens Museum for Kunst
• 1648 körül Family Group in a Landscape, Madrid, Thyssen-Bornemisza Collection
• 1648 körül Family Group in a Landscape, London, National Gallery
• 1650-52 Stephanus Geraerdts, Antwerpen, Koninklijk Museum voor Schone Kunsten
• 1650-52 Isabella Coymans, Magángyűjtemény,
• 1650-52 Férfiarckép, New York, Metropolitan Museum of Art
• 1650-52 Férfiarckép, Washington, National Gallery of Art
• 1648-50 Női arckép, Párizs, Musée du Louvre
• 1650 Jan Asselyn festő, Budapest, Szépművészeti Múzeum
• 1650-53 Férfiarckép, Szentpétervár, Ermitázs
• 1555-60Férfiarckép, Koppenhága, Statens Museum for Kunst
• 1655-60 Vincent Laurensz van der Vinne, Toronto, Art Gallery of Ontario
• 1655 körül Férfiarckép, Bécs, Liechtenstein Museum
• 1662-66 Willem Croes, München, Alte Pinakothek
• 1660 körül Herman Langelius, Amiens, Musée de Picardie
• 1660 körül Férfiarckép, Hága, Mauritshuis
• 1660-66 Férfiarckép, Boston, Museum of Fine Arts
• 1664 Az aggok menhelyének elöljárói, Haarlem, Frans Hals Museum
• 1664 Az aggok menhelyének elöljárónői, Haarlem, Frans Hals Museum

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Frans Hals témájú médiaállományokat.

• Frans Hals a Web Művészeti Galériában
• Frans Hals Museum
• Férfiképmás a Szépművészeti Múzeumban
• Frans Hals festményei - TerminArtors.com

Forrás

• A művészet története: A barokk, Corvina