Vukšić
| Vukšić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23422 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 488 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 155 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 56′ 58″, k. h. 15° 43′ 07″Koordináták: é. sz. 43° 56′ 58″, k. h. 15° 43′ 07″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vukšić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 43, közúton 64 km-re, községközpontjától 15 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotari és Bukovica tájegységek határán fekszik.
Története[szerkesztés]
Vukšić első írásos említése 1392-ben történt. Ebben az időben egy nagy hengeres torony állt itt alatta a településsel, ahol 1392-ben bírósági per volt a kašićiak és Milota Nešustović földjei közötti birtokhatár kérdésében.[2] A falu nyugati végében egy magaslaton állt Mišljen vára, melyet a helyiek a 19. század végén lebontottak, hogy köveiből házakat építsenek.[2] A falu keleti részén állt Ostrovica vára, melyet már 1198-ban említenek először. A vár a bribiri grófoké volt, akiknek I. Lajos magyar király 1347-ben Zrin várát adományozta és ezt követően felvették a Zrínyi nevet.
Ezután a falunak több földesura is volt. A környékbeli településekkel együtt 1523-ban elfoglalta és felgyújtotta a török.[2] 1647-ben a kandiai háború során felszabadították a velencei hadak. A török kiűzése után új lakosság érkezett. A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 336, 1910-ben 457 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után újra Jugoszlávia része lett.
1991-ben lakosságának 82 százaléka horvát, 15 százaléka szerb nemzetiségű volt. Még az évben a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Templomait lerombolták, horvát lakossága elmenekült. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 513 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 336 | 474 | 285 | 311 | 285 | 457 | 555 | 521 | 712 | 767 | 859 | 866 | 734 | 810 | 462 | 513 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma a falutól nem messze a mezőn áll, körülötte régi temető található. Egyszerű, egyhajós épület négyszögletes szentéllyel, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal. A templom a 12. vagy a 13. században épült egy ókori, vagy kora középkori építmény helyén. Mai formáját a török kiűzése utáni, 1663-ban történt újjáépítés során kapta. Ennek során a régi szentélyt elbontották és az új, ma is látható szentélyt építették hozzá. A hozzáépített részek, az ablakok és a kapuzat alakja részleteiben is illeszkednek az eredeti épülethez. 1735-ig ez volt a falu plébániatemploma. 1923-ban és 1972-ben megújították.[2] Ma a Lišane Ostroviče-i plébánia filiája. A templom berendezésének legnagyobb értéke a nagy méretű, fából faragott, gazdagon díszített 18. századi barokk oltár volt.Az oltárkép Szent Mihályt ábrázolta Szent Miklós és Szent Antal társaságában, felettük a Mennyei Atya, a Szentlélek és a gyermekét tartó Szűzanya volt látható. Vászonra festett helyi alkotás volt. A templomban volt még egy régi fakereszt is. Sajnos a délszláv háború során a falut elfoglaló szerbek a templomot felgyújtották, csak a csupasz falak maradtak belőle. Harangjait elvitték. Az épületet 1995-ben teljesen újjáépítették, új harangját 2007-ben szentelték fel. A temetőben 1979-ben kápolnát építettek, amely a háború alatt szintén megsemmisült. A háború után újat építettek helyette a hozzá csatlakozó sekrestyével és ravatalozóval.[2][5]
- A régi plébániaház mellett a 18. században egy Szent Jeromos tiszteletére szentelt kápolnát is építettek, melyet később bővítettek. A homlokzat feletti harangtornya 1885-ben épült, de 1966-ban betonból újjáépítették. Oltárának képe Szent Jeromost ábrázolta, mely a 19. században készült. A kápolnában egy Szűzanya gyermekével és egy másik Mária-szobor is állt, mely tiroli mester munkája volt. A délszláv háború idején a kápolnát a földig rombolták, harangjait elvitték. Ma csak az alapjai láthatók.[2]
- A faluban állt egy Szent Katalin kápolna[6] is, melyet stilisztikai jellegzetességei alapján a 15.-17. században építettek. Bejárata felett lunetta, homlokzata felett pedig harangtorony állt két haranggal. Szentélye kissé szűkebb volt a hajónál. Oltárán védőszentjének 19. századi képe volt látható, rajta kívül még egy Szent Katalin szobor is állt a kápolnában. A háború idején ezt is teljesen lerombolták, harangjait elvitték. Még nem építették újjá.[2]
- A falu új Szent Katalin temploma 1987-ben épült a régi azonos titulusú templom közelében, mely idővel kicsinek bizonyult. A háborúban ezt is lerombolták. Alapjain 2005-ben új templomot építettek.[2]
- A Gradina nevű magaslaton levő maradványok egyike a vaskorban alapított nagy és tágas települések maradványainak. A Gradina uralta a környéket és kiváló kilátást nyújtott Benkovac környékének tágabb területére. Fennmaradt a település körvonala, amely kör alakú alaprajzával, amelynek mérete kb. 100x300 m igazodott a terephez amelyre épült. Egy félkör alakú fal a települést két részre osztja – az akropoliszra és a külvárosra. A domb lábánál van egy vaskori temető található.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f g h Franjevci-split:hr:Lišane – Povijest župe (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Tz-benkovac.hr:Sv. Mihovila, Vukšić Archiválva 2015. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5986.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3026.
Források[szerkesztés]
- Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 86-7377-010-6
- A Građevinar folyóirat 2009. évi 6. száma
További információk[szerkesztés]
- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- A split ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)
