Lisičić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lisičić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállásfalu
Irányítószám23420
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség232 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság271 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 01′ 44″, k. h. 15° 41′ 06″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 44″, k. h. 15° 41′ 06″
SablonWikidataSegítség

Lisičić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 37, közúton 46 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re keletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotari és Bukovica tájegységek találkozásánál fekszik. Itt halad át a Benkovacról Knin és Skradin felé menő út.

Története[szerkesztés]

Az emberi élet első nyomai az i. e. 5000 körüli időszakra nyúlnak vissza e vidéken. A falu területén a Dalmácia területén létezett első földművelő kultúra, a Šibenik melletti Danilo faluról elnevezett daniloi kultúra régészeti leletei kerültek elő.[2] Az itteni lakosság megélhetésének alapját már ősidők óta a kőfejtés, kőfaragás adta. Amint azt a szakemberek megállapították, az itteni kőfejtő anyagából épültek az ókori Asseria városának falai és az a vízvezeték is, amely a római várost a čatnjai források vízével ellátta. A római uralom idejéből számos apró lelet, főként üvegedények és cseréptöredékek kerültek elő.[2] A mai település neve is a régmúltra megy vissza, hiszen a Lasničić annak a tizenkét horvát nemzetségnek az egyike volt, melyet a középkori források említenek. Egy legenda a nevet összefüggésbe hozza egy aranykinccsel is, melyet egy nagy kő belsejében találtak.[2] A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török és elnéptelenedett. A török kiűzése után itt nyílt meg a vidék első iskolája. A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 222, 1910-ben 424 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 96 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került. A szerb agresszió során templomát és temetőjét lerombolták.[2] A jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok az itt maradt lakosság körében háborús büntetteket követtek el. 1995 augusztuságban a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. A háború után templomát újjáépítették. A falunak 2011-ben 263 lakosa volt, akik főként kőfejtéssel, mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
222 334 292 298 376 424 512 592 512 542 561 528 426 358 268 263

Nevezetességei[szerkesztés]

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1991-ben a szerbek lerombolták. 2000-ben a helyiek újjáépítették. A perušići plébánia filiája.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lisičić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]