Álarc (heraldika)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Álarc | |
| Névváltozatok | |
| Magyarul | |
| maszk | |
| Más nyelveken | |
| de: Maske | |
| Rövidítések jelentése |
Az álarc a címertanban a sisakra húzott állati vagy emberi maszk. Ezt az antiheraldikus ábrázolásmódot főleg a reneszánsz és barokk heraldikában kedvelték. Az álarcban ábrázolt címerállat, ember vagy pajzstartó álarcosként is leírható.
Az álarcok készítése
[szerkesztés]A reneszánsz álarckészítők szobrászok is voltak. Ilyen művész lehetett Zampolo della Viola, ferrarai álarckészítő. 1522-1528 közt II. Lajos festője Hans Krell volt. Egy álarcos mulatsághoz ruhákat festett, álhajat készített, a díszlakoma ételeit, az azokat díszítő zászlócskákat és aranygombokat aranyozta. Később a király farsangi mulatságaira jelmezeket készített, szárnyakat festett, egy gólyához tollakat, szárnyakat készített papírból.
Az álarc szimbolikája
[szerkesztés]Az álarc elrejtette és megváltoztatta a viselőjét. Vannak színházi, rituális és halotti álarcok. Már az arc kifestése is ide vonható. A rituális álarcokat varázsláskor, törvénykezéskor vagy ünnepi alkalmakon viselték. Az isteni és mitikus lényeket, valamint az ősöket jelenítik meg. Rómában már csak színházi kellék volt. A barokkban épületdíszként vagy stilizált növényi formában jelenik meg. Idővel az illúzió, a hazugság, a félrevezetés, a csalás jelképe lett.