Taliga
,_Malence_1956.jpg)
Taligán kétkerekű, állat vontatta járműveket értjük, bár egyes helyeken más eszközöket is így nevezhetnek (talicska, kézi targonca).
A taliga az emberiség legrégibb kerekes járműve, már a neolitikumban is létezett.
A kétkerekű, állat vontatta járműveknek két alapformája van:
- a kétrúdú taligatípus vagy ajoncavillás, egy állattal fogatolható:
amikor a tengelyre két párhuzamosan H-betű-szerűen egybeácsolt két gerenda alkotja az alvázat; ebből fejlődtek a kétrúdú változatok. Elterjedési területe Eurázsia déli tájai, Nyugat-Európa és a germánok, valamint a szlávok révén Észak-Európa és Észak-Eurázsia.
- az egyrúdú taligatípus, két állattal fogatolható: amikor két gerendának fekvő A-betű-szerű egybeácsolásával és tengellyel való ellátásával jött létre; ebből fejlődtek az egyrúdú változatok.
Elterjedési területe Eurázsia középső, füves pusztai tájai, továbbá a Kaukázus vidéke.
Használata szerint lehet:
- pásztortaliga – eleséges, gyakran fedett;
- „fuvaros”- vagy paraszttaliga – teherszállító, lőcsös, zápos oldalú;
- személyszállító gazdataliga – gyakran rugózott, féderes.
- kubikoskordé – földhordásra szolgáló, lőcs nélküli, deszkaládás;
- harci szekér - kétkerekű biga, amelybe két lovat fogtak, az ókori népeknél
A vaskorban, a La Tène-periódusban, a taligákból alakult ki a négykerekű, forgó elejű szekér azzal, hogy egy második (a hátsó) taligát rúdjával vagy rúdjaival egy másikhoz (az elsőhöz) kapcsoltak. Hasonlóképpen az eketaliga mögé kapcsolt szántószekér vagy vetőszekér nevű taligával jártak a tavaszi munkákat végezni.