Tűzjelző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tűzjelzőt vagy tűzjelző rendszert a hivatalos tűzvédelmi terminológiában beépített tűzjelző berendezésnek nevezik. A pontos definíciót 28/2011. (IX. 6.) BM rendelettel kiadott Országos tűzvédelmi szabályzat adja meg:

Beépített tűzjelző berendezés: az építményben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz kifejlődésének korai szakaszában észlelést, jelzést és megfelelő tűzvédelmi intézkedést (tűzoltóság értesítése, tűzszakaszhatáron elhelyezett ajtók csukása, oltóberendezések indítása stb.) önműködően végző berendezés.

A tűzjelző berendezés felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzjelző berendezés általános felépítése a következő:

  • Tűzjelző központ (EN 54-2)
  • Tápellátás (elsődleges és másodlagos) (EN 54-4)
  • Automatikus érzékelők (füst-, láng-, hősebesség-érzékelő stb.)
  • Kézi jelzésadók (EN 54-11)
  • Hangjelzők (EN 54-3)
  • Fényjelzők (EN 54-23)
  • Tűz- és hibaátjelző egység (opcionális, amennyiben a jogszabály vagy a hatóság az adott létesítmény esetében előírja)

Az analóg tűzjelző rendszerek a következő részegységeket tartalmazhatják az előzőeken túl:

  • Zárlatszakaszoló (rövidzár izolátor) (EN 54-17)
  • Bemeneti/kimeneti eszközök (jelző/vezérlő modulok)(EN 54-18)

Az eszközöket általában vezetékek kötik össze, de ismert a rádiókapcsolattal kialakított rendszer is.

Tűzjelző központ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzjelző berendezés fontos eleme, amelynek általános feladatai a következők.

  • Ellátja energiával a rendszer többi elemét.
  • Fogadja a hozzákapcsolt érzékelőktől érkező jeleket.
  • Meghatározza, hogy a jelek tűzriasztási állapotnak felelnek-e meg.
  • Hallhatóan és láthatóan jelzi a tűzriasztási állapotot.
  • Jelzi a tűz helyét.
  • Lehetőleg regisztrálja a tűzriasztásra vonatkozó információkat.
  • Felügyeli a rendszer üzemszerű működését és hiba (pl. zárlat, vonalszakadás vagy energia ellátási hiba, stb.) esetén látható és hallható jelzést ad.
  • Továbbítja a riasztást a hang-, illetve fényjelző berendezések felé.
  • Továbbítja a tűzriasztást, illetve a hibajelzést távjelző segítségével.
  • Vezérli a tűzvédelmi berendezéseket (automatikus oltóberendezés, hő- és füstelvezető stb.).

Automatikus érzékelők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűz során megjelenő tűzjellemzőket észlelő eszközöket nevezzük automatikus érzékelőknek. Az érzékelőket különböző szempontok alapján csoportosíthatjuk, melyek a következők lehetnek:

Az érzékelt tűzjellemző alapján
  • Hőérzékelő: olyan érzékelő, amely a hőmérséklet emelkedésére reagál.
  • Füstérzékelő: olyan érzékelő, amely szemcsés égéstermékekre és/vagy a levegőben pirolízises anyagokra (aeroszolokra) érzékeny.
    • Ionizációs füstérzékelő: az égéstermékekre érzékeny olyan érzékelő, amelyben az égéstermékek képesek hatást gyakorolni az ionizációs áramra.
    • Optikai füstérzékelő: olyan égéstermékekre érzékeny érzékelő, amely égéstermékek az elektromágneses spektrum infravörös, látható és/vagy ultraibolya tartományaiban a fényelnyelést vagy a szóródást képesek befolyásolni.
    • Aspirációs füstérzékelő: olyan speciálisan kifejlesztett érzékelő, melynek nagy teljesítményű ventilátora egy csőrendszeren keresztül állandóan szívja a helyiség levegőjét az érzékelő kamrába, ahol a füstérzékelő már csekély füstnyomokat is felismer, és riasztást továbbít a tűzjelző központba.
  • Gázérzékelő: olyan érzékelő, amely az égés és/vagy termikus bomlás során keletkező gáznemű anyagra érzékeny.
  • Lángérzékelő: olyan érzékelő, amely a tűz lángja által kibocsátott sugárzásra reagál.
    • Infravörös (IR) lángérzékelő: lángérzékelő, amely a tűz lángja által kibocsátott 850 nm-nél nagyobb sugárzásra reagál.
    • Ultraibolya (UV) lángérzékelő: lángérzékelő, amely a tűz lángja által kibocsátott 300 nm-nél kisebb sugárzásra reagál.
  • Többfunkciós érzékelő: olyan érzékelő, amely egynél több tűzjellemzőre reagál.
A tűzjellemző feldolgozási módja szerint
  • Küszöbérték érzékelő: olyan érzékelő, amely akkor kezdeményez riasztást, amikor a mért tűzjellemző nagysága bizonyos értéket elég hosszú ideig meghalad.
  • Különbségérzékelő: olyan érzékelő, amely akkor kezdeményez riasztást, amikor a két vagy több helyen mért jelenség nagyságában mutatkozó – általában csekély – különbség bizonyos értéket elegendő ideig meghalad.
A térbeli elhelyezkedés szerint
  • Pontszerű érzékelő: olyan érzékelő, amely egy rögzített pont környezetében érzékelt tűzjellemzőre reagál.
  • Többpont-szerű érzékelő: olyan érzékelő, amely több meghatározott pont környezetében érzékelt tűzjellemzőre reagál.
  • Vonalszerű érzékelő: olyan érzékelő, amely egy folytonos vonal mentén érzékelt tűzjellemzőre reagál.
Az érzékelő visszaállíthatósága szerint
  • Önműködően visszaálló: a riasztás után önműködően állítja önmagát normál, érzékelésre kész állapotba.
  • Visszaállítható: a riasztás után a helyszínen vagy távolról elvégzett művelettel lehet visszaállítani normál, érzékelésre kész állapotba.
  • Nem visszaállítható: a riasztás után a nem állítható vissza normál, érzékelésre kész állapotba.
Vizsgált állapot száma szerint
  • Kétállapotú érzékelő: az érzékelő a „normál” és a „tűzriasztás” állapottal kapcsolatos két kimeneti állapot közül az egyiket adja.
  • Többállapotú érzékelő: az érzékelő kettőnél több, korlátozott számú állapot közül, amelyek a „normál” és a „tűzriasztás” és más rendellenes állapotokkal kapcsolatosak, az egyiket adja.
  • Analóg érzékelő: az érzékelő által kiadott kimeneti jel tükrözi az érzékelt jelenség értékét.

Kézi jelzésadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kézi jelzésadó a tűzjelző berendezésnek azon alkotóeleme, amelyet a risztás kézi kezdeményezésére használnak. A riasztás-kezdeményezés lehetőségének módja szerint a következő típusokat különböztetjük meg:

  • A típusú (közvetlen) kézi jelzésadó.
  • B típusú (közvetett működtetésű) kézi jelzésadó.

Külső riasztóeszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzjelző központon kívül a létesítmény területén is szükségessé válhat a tűzriasztás Hanggal, illetve fénnyel való megjelenítésére, valamint a riasztásra vonatkozó egyéb adatok valamilyen megjelenítésére. E célokat szolgálják:

  • a szirénák,
  • fényjelzők,
  • másodkijelzők,
  • grafikus megjelenítők.

Tűzriasztást és hibajelzést továbbító és fogadó berendezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzjelző központ állandó felügyeletének hiányában vagy annak kiegészítésére alkalmazható a tűzriasztást és hibajelzést elkülönítetten továbbító berendezés, amely a tűzjelző berendezés jelzéseit egy távfelügyeleti központba, vagy a tűzoltóság híradó ügyeletére küldi. Átjelzéseket fogadó távfügyeleti központot csak olyan cég üzemeltethet, amely e tevékenység céljából regisztrálva van Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon.

Rövidzár-leválasztó eszköz (izolátor)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az analóg tűzjelző rendszerek sok érzékelőt tartalmazó vezetékszakaszain az esetleges rövidzár káros hatásainak kiküszöbölése érdekében rövidzár-leválasztókat (más néven izolátorokat) építenek be. Az előbb említett meghibásodások ekkor csak a két izolátor közötti szakaszt érintik, a rendszer többi része továbbra is működőképes marad.

Vezérlőmodulok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A címezhető analóg rendszereknél az érzékelőket a tűzjelző központtal összekötő vezetékek tartalmazhatnak címezhető output elemeket, amelyek vezérlik a külső riasztóegységeket, a tűzvédelmi berendezéseket, gépészeti elemeket, nyílászárókat stb.

Jelzőmodulok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A címezhető analóg rendszereknél lehetőség van külső kontaktus jellegű jelzések (sprinklerrendszer, épületgépészeti berendezések stb.) fogadására és tűzjelző központban történő megjelenítésére.