Sztaffázs

Claude Lorrain olasz tájképén a sztaffázs a két pásztor alakja az előtérben

A sztaffázs (a francia staffage-ból), különböző művészeti ágazatokban a mellékes részletek elnevezése. A szó a német staffieren (itt: feldíszít, felszerel) szóból ered, amely francia festészeti kifejezésként franciás végződést kapott.

Festészet

A festészetben a sztaffázs általában emberek vagy állatok alakjainak elhelyezését jelenti a tájképeken, az ábrázolás élénkítése, a mélység érzékeltetése céljából. Az emberi alakokat az előtérbe helyező képeken viszont a háttérben látható épületek vagy táj lehet a sztaffázs. Gyakran előfordult, például a németalföldi festészetben, hogy a mellékes részeket más festők készítették.

A sztaffázs alkalmazása a barokk festészet idején terjedt el. A 19. században már kézikönyveket is publikáltak a festők számára sztaffázs-figurákkal, amelyekből ki lehetett másolni a festményhez választott alakot. Más festők saját maguk számára készítettek ilyen „előre gyártott” elemeket, amelyeket később több képükön is alkalmaztak. Időnként egy-egy sztaffázs-figura visszavezethető más festők korábbi képeire.

Kertépítészet, építészet

A sztaffázst használják más művészeti ágakban is. Sztaffázs a barokk kertépítészet által kedvelt grottók, műromok alkalmazása is. Hasonlóképpen előfordul az építészetben is az épületek díszítésére, illetve arányaik kiemelésére.