Sznobság
A sznob angol eredetű szó, melyet hagyományosan William Makepeace Thackeray-nek tulajdonítanak, aki a Book of Snobs (A sznobok könyve) című írásában használta először a negatív kifejezést. A népszerű népetimológia szerint a „sine nobilitate” azaz „nemességgel nem rendelkező” kifejezés volt a „sznob” szó alapja, noha erre nincsenek egyértelmű bizonyítékaink, ezért nyelvi tévhitnek minősíthető.[1] A népetimológia logikája szerint átvitt értelemben az olyan embereket illetik e szóval, akik ugyan nem „nemesek” vagy tagjai valamely elit körnek, de mégis valamilyen rájuk jellemző attitűd felvételével olyannak akarnak tűnni, mintha oda tartoznának.
Azonban a sznobságot valaki magára is öltheti, mintegy beleélve magát abba, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Ez a fajta sznob ember olyan stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahova valójában még nem tartozik, és talán soha nem is fog. Ilyen az álintellektuális, vagy az álgazdag ember.
A Pesti Hírlap Lexikona (1936) szerint „sznob (snob): nagyzoló, előkelőséget mímelő ember”.[2]
Más meghatározás szerint a sznob „a szellemi élet kiválóságait utánzó, hozzájuk dörgölődző és kifinomultnak, nagyon műveltnek látszani akaró személy.”[3]
Mai értelmezés szerint sznob az is, aki lelkendezik divatos, korszerű művek, előadások, híressé vált valakik, valamik iránt, abból a célból, hogy a jobb társaság tagjának higgyék, valójában azonban keveset, vagy semmit nem ért meg a jelenségből.
A sznobizmus gyakori kísérő jelensége a konzumizmus, amikor a fogyasztás elsődleges prioritásának, szempontjának az aktuális divatot tekintik a hasznossággal vagy szükségességgel szemben.
Kapcsolódó szócikkek
Hivatkozások
- ↑ http://www.nyest.hu/hirek/szob-es-snobli
- ↑ A Pesti Hírlap Lexikona, a Pesti Hírlap kiadása, Budapest, 1936. karácsonya (1937), 957. oldal.
- ↑ https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/sz-4A3C0/sznob-4C97E/
- Norbert Elias, The Court Society 1983.