Ugrás a tartalomhoz

Szkíta aranykincsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2019. április 8., 06:42-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A Szkíta aranykincsek a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállítása, mely 2009. március 25. és 2009. június 2. között volt látogatható. A nyolc éven keresztül szervezett kiállítás elsősorban a nagyközönségnek igyekszik bemutatni a szkíták művészetét, amit a nomád művészet csúcsaként emlegetnek. A Nemzeti Múzeumban utoljára 1990-ben volt ilyen kiállítás, azóta rengeteg új lelet került elő.

A kiállítás katalógusát Kulcsár Valéria és Fodor István szerkesztette. [1]

A kiállítás anyaga[szerkesztés]

A kiállítás anyagát (ezer, főleg temetkezésekből előkerült műkincs) orosz, német, ukrán, román múzeumok anyagából válogatták és hozták Budapestre. Ezek mellett a műtárgyak mellett a Nemzeti Múzeumban őrzött darabok is szerepelnek. A régészeti leletek főleg a 20. századból származnak, belőlük a szkíta jelzővel ellátott kultúrák anyagi kultúrája mellett szellemi kultúrájuk is kirajzolódik.

A kiállítás egyik legértékesebb lelete az az ezüst, részben aranyozott, pegazus formájú ivókürt (rhyton), amely 1982-ben a uljapi sírhalomból került elő (Moszkva, Keleti Népek Művészetének Állami Múzeuma).

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Katalógus: szerk.: Fodor István – Kulcsár Valéria: Szkíta aranykincsek. Időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (2009) 

További információk[szerkesztés]