Szerkesztő:ZorróAszter/próbalap/Frászkarika
A frászkarika a magyar nép hiedelemvilágában, babonában a frász (különféle görcsrohamok vagy konkrétan epilepszia, epilepsziás roham) elhárítására készített eszköz.
A rendelkezésre álló források nem egyértelműek abban, hogy milyen korosztályban, milyen megbetegedések ellen, milyen anyagú eszközt milyen módon készítettek. Illetve hogy az eszközt a betegség (rontás) elhárítására vagy csak a görcsroham jelentkezésének idején alkalmazták.
A hiedelmek feltehetően német hatásra terjedtek Magyarországon a német nemzetiség közvetítésével a XVIII. században. Német nyelvterületen a kapcsolódó hiedelmek jóval változatosabbak.
Első ismert formája Angliából származik a XII. századból.
Nem világos az sem, hogy a görcsrohamot minden esetben ártó szándékú varázslattal kiváltott jelenségnek gondolták-e.
Egyes források szerint különleges módon elkészített, gyúrt és kisütött kör alakú perec, más források szerint [1] viszont koszorúszerű vesszőfonat.
Alkalmazása, változatai[szerkesztés]
- 1. A hiedelem egyik formájában csecsemők, kisgyermekek görcsrohamainak elhárítására készítették. A kör alakú perecet kilenc helyről (háztól, szomszédoktól) származó lisztből kilenc nap alatt készítették el.
- A csecsemőt, kisgyermeket (egyes változatokban csak a fejét) átbujtatták a tárgyon (frászkarikán).
- 2. Más magyarországi területeken a frászkarika Krisztus töviskoszorújára emlékeztető (de sosem tüskés)[2], szabálytalanul (nem egyenesen) fejlődő növény vesszőfonata. A múzeumi leletek tanúsága szerint egyetlen vesszőből fonták amelynek két végét a koszorúba rejtették. Lehetséges, hogy a növény egy adott fajta, illetve a koszorú meneteinek száma kilenc.
- Ezt a típust görcsroham jelentkezésekor a beteg mellkasára helyezték.
- 3. Kései gyűjtésű változata (Nagytarcsa, 1982) rózsafa tüskés indájából készített gyűrű, amelyet feltételezett szemmelverés által okozott görcs ellen alkalmaztak lényegében az eredeti változatnak megfelelő módon.
Mai szóhasználatban[szerkesztés]
A XX. század elejétől a frász jelentése és a frászkarikához kapcsolódó hiedelmek elhomályosultak, és keveredtek az ijedség elhárításával kapcsolatos hiedelmek homályos emlékével. Illetve szórványosan a ragály jelentésű fene kifejezés helyébe léptek, amelynek eredeti jelentése szintén elhomályosodott.
Ennek tudható be hogy vulgáris szóhasználatban a frász az ijedtség szinonimája lett (A frász jött rámǃ Kitört a frászǃ - azaz megijedtem.)
A fene szó helyébe lépve:
- szópótló kifejezéssé vált (Mi a frász/frászkarika ez?) illetve
- nyomatékos elutasító szóvá (Egy frásztǃ vagy Frászkarikát!)
A legutóbbi időkben terjed az a téves nézet, miszerint a frászkarika az epilepszia vagy epilepsziás roham régi elnevezése volt.
Források[szerkesztés]
- Frászkarika - Magyar Néprajzi Lexikon
- Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága, monográfia 40 táblával, Corvina Kiadó, Budapest, 1981, 1982, ISBN 963-13-1438-3, németül és angolul: Budapest, 1982
- Erdődi József: Egy babona európai útja (Frászkarika) (Magyar Nyelv, 1954)
- A magyar nyelv értelmező szótára / F / frászkarika
- Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár
- Molnár Lajos - Molnárné Hajdú Margitː A 700 éves Nagytarcsa - Népi gyógyítás Nagytarcsán Nagytarcsa önkormányzata, Nagytarcsa, 2002, Onlineː Sulinet.hu