Szerkesztő:ZorróAszter/próbalap/33
Mozgásirányok a Naprendszerben
A Naprendszert hagyományosan északi irányból letekintve szokás ábrázolni. Ebből az irányból nézve a Naprendszerben az égitestek leggyakoribb keringési és forgási iránya az óramutatóval ellentétes irányú. A bolygók, holdak pályája ellipszis, de általában alig tér el a Nap középponttal megrajzolható körpályától (nem elnyújtott, hanem kis excentricitású ellipszisek.)
Kivételt képeznek egyes kisbolygók, és főként az üstökösök.
A bolygók pályasíkja[szerkesztés]
A bolygók pályasíkja különböző, de a síkok különbsége kisebb 10 foknál és a Nap egyenlítői síkja körüli.[1]
A nap egyenlítője 7° 15' szöget zár be az ekliptika síkjával.
Kicsit kilépve a Föld pályasíkjához való viszonyításból:
A bolygók a Jupiter pályasíkjához viszonyítva pár fokos szögben keringenek. Ez feltehetően a Nap egykori egyenlítői síkja körül lehetett. A Nap egyenlítői síkja azóta ettől ? fokba megváltozott. Ezt a változást a Naphoz közelebbi bolygók gyorsabban követték. Leggyorsabban a Merkúr, kicsit lassabban a Vénusz. A távolabbiak még lassabban.[2]
A bolygók tengelye keringésük során jó közelítéssel egy adott irányba mutat, és általában csak kisebb mértékben tér el a derékszögtől a pályasíkhoz képest () és ez csak nagyon lassan változik. Szögük általában 60 foknál nagyobb a pályasíkjukhoz képest.
A Föld esetében külön erős stabilizáló tényező a viszonylag nagy tömegű Hold. Hold pályája 5 fokos szöget zár be a föld egyenlítőjéhez képest.
Merkur 7 Plutó 17
Kivételek, érdekességek[szerkesztés]
- Vénusz tengelyforgási iránya ellentétes (az Uránusz is, bár ennyire ferde tengelynél nehéz értelmezni)
- A Triton az óramutatóval azonos irányban kering (Tritonon kívül a Halimede, a Psamathe és a Neso is)
- A Hold un. kötött pályán kering
- A Merkur pályájának nagytengelye elfordul a keringése közben (az általános relativitáselmélet érvényességének egyik bizonyítéka)
- Az Uránusz tengelyferdesége 0°-hoz nagyon közeli. (A tengely csaknem a pályasíkon fekszik és csaknem a Napra mutat.)[3]
- A Plútó pályájának egy szakaszán 1970 és 2000 között közelebb volt a Naphoz, mint a Neptunusz.[4]
- A Nereida pályája a legexcentrikusabb a Naprendszerben. Excentricitása 0,7512
Források[szerkesztés]
- Gauser Károly–Sztrókay Kálmán: Az ember és a csillagok, Tankönyvkiadó, Budapest, 1963
- A bolygók története, 2019, 5. rész - Egy méretarányos Naprendszermodell.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A NASA X-aktái (NASA's Unexplained Files, ? részes angol dokumentumfilm sorozat, 2015, ?. Végzetes űrséta) A Kepler 56A és B pályája nagyon eltér a csillag egyenlítői síkjától.
- ↑ A bolygók története, 2019, 5. rész - bár nem a Nap és a bolygók, hanem az Uránusszal és holdjaival kapcsolatosan mondják, hogy az Uránusz tengelyének bedőlése után a holdjai lassan követték az új keringési síkba, az új egyenlítői síkjába.
- ↑ Gauser 161. oldal.
- ↑ Gauser 163. oldal.