Szerkesztő:Vrgsz/próbalap
A minimális zenét gyakran olyan amerikai zeneszezők munkásságához kapcsoljálk mint La Monte Young, Terry Riley, Steve Reich vagy Philipp Glass. [1]
A new yorki Downtown korül szerveződő 1960as experimentális zenei scéna "New York Hypnotic School" egyik ágazata. Fontos vezérelvei a műfajnak a konszonencia és a diszonancia illetve a konstans harmóniák, folyamatos pulzálás( ha épp nem morajlások szólnak ) gyakori a zenei frázisok újraiterálása de akár kisebb egységekéi is (figurák, motívumok s cellák). Elterjedtek még az additív számítások, és a fázis eltolások. A minimalista kompozíciók nagy hangsúlyt fektetnek a számolási technikákra, melyek pontos meghatározásokkal szolgálnak a zenei műveletekre.
A korai hatvanas évek San Fransisco underground lebujaiban és New York alternatív művészekkel zsúfolt loftjaiban a legnépszerűbb huszadik századi kísérlet zenei műfaj lett. Holott csak egy maréknyi szerzőt fedett le szám szerint ötöt: Young, Riley, Reich, Glass később John Adams. Európában minimalista jegyeket az alábbi komponisták(Louis Andriessen, Karel Goeyvaerts, Michael Nyman Gavin Bryars, Steve Martland, Herik Górecki, Arvo Parti, John Travner )művei tartalmaznak.
Máig holmály fedi kihez köthető a "minimal music" kifejezés. Stevie Reich szerint Michael Nymanhoz, ezt erősíti két dologzat is Johnatan Bernard-é és Dan Wanton-é. Philipp Glass Tom Jonsonnak tulajdonítja a kifejzést. [2][3][4]
A "minimális" kifejezést zenei kontextusban először Michael Nyman használta 1968-ban.[5]
1963-ban Riley készített két elerktronukus darabot szallagos visszhang segítségével a Mescalin Mix és The Gift, ezek vezették el az ismetlődések használatára. A minimalista kompozíciók központi eleme hogy minnél kevesebb elem felhasználásával bontsák ki témájukat, mint Riley "In C" [[1]] című alkotása. Ahol 53 különböző frázisból választhat a játékos ezt kell ismételnie tetszőleges ideig mikor a következőre ugorhat. Ajánlott játékidő 45 és 90 perc között. [[2]]Legtöbbször ezt a munkát tartják az első minimalista kompozíciónak. 1965 és 1966ben készült el Steve Reich három kompozíciója: It's Gonna Rain, Come Out szallagdarabok és a Piano Phase zongoradarab, melyek a fázis eltolódást mutatják be. Két zenei frázis vagy hangminták különböző sebességű lejátszásával az ismétlődések lassan elcsúsznak, ezáltal új zenei hangképek alakulnak ki. Az 1968-as 1 + 1-el veszi kezdetét Philip Glass sorozata mely additív számítások eredménye (példa a szekvenciákra 1, 1 2, 1 2 3, 1 2 3 4). A technika ezekben a művekben hallható: Two Pages, Music in Fifths, Music in Contrary Motion.
Források[szerkesztés]
- Bernard, Jonathan W. 1993. "The Minimalist Aesthetic in the Plastic Arts and in Music". Perspectives of New Music 31, no. 1 (Winter): 86–132.
- Bernard, Jonathan W. 2003. "Minimalism, Postminimalism, and the Resurgence of Tonality in Recent American Music". American Music 21, no. 1 (Spring): 112–33.
- Cope, David. 1997. Techniques of the Contemporary Composer. New York, New York: Schirmer Books. ISBN 0-02-864737-8.
- Espartaco, Carlos. 1989. Eduardo Sanguinetti: la experiencia de los límites / The Experience of Limits. Colección Ensayo. Buenos Aires: Ediciones de Arte Gaglianone. ISBN 950-9004-98-7.
- Fink, Robert. 2005. Repeating Ourselves: American Minimal Music as Cultural Practice. Berkeley: University of California Press. ISBN 0-520-24036-7 (cloth). ISBN 0-520-24550-4 (pbk).
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Art of the States: minimalist minimalist works by American composers, including audio samples.
- Art and Music Since 1945: Introduction to Minimal Music, from Ohio State University's Department of Art Education.
- Minimal Music, Maximal Impact, by Kyle Gann, with a more comprehensive list of early minimalists.
- Agency, Determinism, Focal Time Frames, and Processive Minimalist Music,” by Joshua B. Mailman, in Music and Narrative since 1900. Edited by Michael L. Klein and Nicholas Reyland. Musical Meaning and Interpretation series. Bloomington: Indiana University Press, 2012.